A civilizált világban a daganatos betegségek előfordulása terén a tüdőrák-incidencia mind a férfiak, mind a nők között az első helyen szerepel. Emiatt, és mert a betegség kezelésének és gyógyításának eredményei nem túl jók, különös társadalmi figyelmet is érdemel a kórkép. A szerény eredmények abból is adódnak, hogy a betegség felfedezése és hatásos szűrése nincs megoldva. A röntgenszűrés nem elég hatékony (ráadásul a hazai, elsősorban tüdőgondozói hálózatban alig van digitális röntgenkészülék), ezért előrehaladott folyamatok kerülnek az orvoshoz. A kivizsgálás sokszor lassú, körülményes, és a ma még egyetlen gyógyító eséllyel rendelkező műtétre elkésve vagy előrehaladott állapotban érkeznek a páciensek. Kétséget kizáróan bizonyított tény, hogy a dohányzás minden szövettani típusú tüdőrák kialakulásában meghatározó szerepet játszik (a tüdőrákos betegek 80–85%-a dohányos). A dohányfüstben lévő aromás aminok, szénhidrogének, nehézfémek, szabad gyökök okozzák a karcinogenezist, amely függ az expozíciós időtől, a dohányzási szokásoktól és attól is, hogy milyen fiatalon szokott rá a cigarettára a beteg. Az sem hanyagolható el továbbá, hogy – amerikai felmérések szerint – a passzív dohányzás ugyanolyan karcinogén effektust hordozhat. Nem csoda tehát, hogy a civilizált világ drasztikus erőfeszítéseket tesz a dohányzás visszaszorítása érdekében. Valószínűleg a dohányzási szokások megváltozása is hozzájárult ahhoz a statisztikai módosuláshoz, amely az 1990-es évek második felében kezdődött. Az addig hazánkban domináló laphámrákok száma csökkent, és lassan az adenocarcinomák kerültek többségbe, biológiai viselkedésük hátrányaival. A nem dohányzók 10–15%-ában természetesen felerősödik az egyéb tényezők tumorinduktív szerepe (gene­tikai tényezők, étkezés, alkohol, azbeszt, nehézfém-expozíció, radioaktív elemek, légszennyeződés). Az USA-ban (nem elég pontos a statisztika) úgy tűnik, hogy a tüdőrák-incidencia stagnál, statisztikai „plató” észlelhető. Hazánkban az incidencia – elsősorban a tüdőgondozói hálózat és az Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézet adatbázisára támaszkodva – évek óta stagnál. Oka, hogy a férfiak között némileg csökken a tüdőrák előfordulása, míg a nők körében emelkedés tapasztalható. Talán biztató, hogy a tüdőrák-prevalencia emelkedik, a nem sebészi kezelési lehetőségek (kemoterápia, sugárkezelés, egyéb) bővülésének köszönhetően. Azt is láthatjuk, hogy a betegek alig 30%-a kerül műtétre, de az explorációs ráta 10% alá esett. A páciensek zöme 50–70 év közötti, bár egyre gyakrabban operálnak 70, sőt 80 év felettieket; fiatalabbakat viszonylag ritkábban. A férfi-nő arány közel 2 : 1.