A rekesz legfontosabb anatómiai szerepe, hogy elkülönítse a mellkast a hasüregtől. Ma már tudjuk, hogy ez csak anatómiai határ, de nem elválasztja, hanem összeköti e két testüreg sebészetét. Funkcionálisan a legfontosabb, légzést biztosító izom – ez utóbbi feladata a direkt és indirekt betegségek miatt csökken. Tudnunk kell, hogy érellátását direkt az aortából, esetleg annak egy jelentékenyebb hasi ágából kapja. Ezt mindig szem előtt tartva használjuk preventív célból a rekesz izomzatát, illetve varrjuk meg rekonstruktív célból. Idegellátásában az egész mellkason végigfutó, a mediastinumra, a hilusra és a pericardiumra ráfekvő két (jobb és bal) n. phrenicus (ered a 3–5. nyaki foramenekből) játszik szerepet. A meglehetősen érzékeny idegszál feladatára mindig figyeljünk, ha anatómiailag közel kell a sebészi manővert végeznünk. Még parciális hűdése is komoly szövődmény(ek) forrása lehet. Ugyanakkor tudni való, hogy a még jól mozgó rekesz – elsősorban tüdőreszekciók után – egy magasabb állással jó kompenzatorikus, térfogatcsökkentő feladatot láthat el. Természetesen az emphysemás, lapos állású, kevesebb izomzatot tartalmazó, kevésbé mozgásképes rekeszizom a fenti összes feladatnak csak nagyon hiányosan tud megfelelni.