Fejlődési rendellenességnek tekinthetők. Sokszor már gyermekkorban diagnosztizálják őket, különösen, amikor mintegy rezervoárként a hörgőrendszerrel kommunikálva, a váladék felszaporodik bennük, majd időszakonként kiürül és szinte eláraszthatja a nagy hörgőket. Minél később, fiatal felnőtt korban vagy a középkorúság időszakában fedezik fel, annál ritkábban fordulnak elő a fenti drámai epizódok, sőt intrapulmonalis megjelenése is lehetséges. A felnőttkori bronchogén ciszták, bár nagyra nőhetnek, kompressziós tüneteket csak kivételesen okoznak, gyakran lezártak a hörgőrendszer irányában. Inkább a tartalmuk lehet virulens kórokozókkal fertőzött, ami a műtéti beavatkozást is „kockázatossá” teszi. Akár mediastinalis megjelenésűek, akár intrapulmonalis elhelyezkedésűek, gyakran felvetődik a sequestratio lehetősége mint differenciáldiagnosztikai kérdés. Eltávolításuk indokolt, de exstirpációjuk esetében mindenképpen az antiszeptikus megoldásra törekedjünk, azaz lehetőleg en bloc távolítsuk el őket, sérülés nélkül. Ha a gyulladásos környezet nehézzé teszi a disszekciót, ajánlatos először leszívni a ciszta tartalmát és kiüríteni a cisztát, s csak ezután távolítsuk el magát a cisztát. Ha a ciszta megsérül, és bennéke a mellkasba kerül, többszöri antiszeptikus öblítéssel, lehetőleg bakteriológiai vizsgálat alapján célzott antibiotikus kezeléssel megelőzhetjük a szövődményeket. Sokszor egyszerű a műtét, néha viszont technikailag is nehéz a környezetétől izolálni és a sérüléstől megóvni a cisztafalat.