Megemlítendő, hogy az LVRS konzervatív, nem sebészi kezelése a bullák esetében már említett módon, endobronchialis blokkolók behelyezésével, változó eredménnyel történik. Mégsem váltotta ki a sebészi kezelést – különösen nem várható ez, hiszen a VATS-technika alternatívát kínál a nyitott műtétekkel szemben. Mindenesetre kissé paradoxnak hat, hogy a súlyosan légzéskárosodott betegek esetében az egy tüdő ventilációja elvégezhető. Ajánlatos mindkét oldal – lehetőleg egy ülésben történő – volumenredukciója, a tüdőtranszplantációnál az ellenoldal túltágulása és ennek általános, valamint az operált oldalra kifejtett hátrányos hatásai miatt is. Kezdetben a medián sternotomia volt az egyetlen út az egy ülésben történő kétoldali műtétekhez, ám ma már az izomkímélő thoracotomiák, sőt akár az egyik oldalon thoracotomia, a másik oldalon VATS is választható. A műtét lényege, hogy a felső lebenyi destruált széli tüdőrészek marginális reszekcióját végezzük, lehetőleg jó minőségű vágó-varró géppel (13. ábra). Ajánlatos a varratvonalak megerősítése (konzervált pericardium, vagy szintetikus anyaggal) (14. ábra). Természetesen az alsó lebeny főleg csúcsi vagy a kp. lebeny érintett perifériáját is reszekáljuk. A basalis szegmentumok ritkábban érintettek olyan fokban, mint a felső lebeny, de ezek esetében az eredmények is rosszabbak. Az egyébként diffúz folyamat, a bent maradó tüdő lassúbb tágulása miatt hosszabb drenálásra készüljünk fel. Jó, ha alacsony szívás mellett leginkább az egyszer használatos szívórendszert használjuk. Residualis levegőgyülem miatt redrenázs válhat szükségessé, de reoperáció ritkán indokolt (<10%). Ma már a mortalitási eredmények is elvárhatóan 10% alá kerültek. A kezelés természetesen interdiszciplináris kooperációt kíván (pulmonológus, aneszteziológus, kardiológus, belgyógyász, gyógytornász). A műtét sikerét már a rövid távú eredmények mutatják, hiszen a funkcionális értékek lényegesen javulnak (FEV1, PaO2 nő; RV, PCO2 csökken). A legfontosabb, hogy a beteg klinikai állapota, életminősége (quality of life) jelentős mértékben jobbá válik, gyógyszerfüggősége csökken (O2, szteroid, hörgtágító, cardialis gyógyszerek) vagy megszűnik. Az is ismeretes, hogy kb. 5 évvel később a funkcionális értékek némileg visszaesnek, de még mindig jobbak maradnak, mint a nem operált csoportban, így sok esetben elkerülhető a tüdőtranszplantáció!