A mellkasi drén és a szívókezelés csak a felesleges pleuralis levegőt/folyadékot távolítja el. A tüdő kellő kitágulása nélkül nem oldódik meg a helyzet, s ez csak úgy lehetséges, ha a beteg mer mélyet lélegezni. Adekvát, és nem szűkmarkú fájdalomcsillapítás (Fentanyl) parancsolóan szükséges. A légutak átjárhatóságát inhalálással, mukolitikumokkal (Mixtura pectoralis, ambroxol, acetil-cisztein), szükség esetén Ventolin spray-vel támogatjuk. A legfontosabb mégis a beteg (fél)ülő helyzete („sitting frog”), amelyben légzési segédizmait is tudja használni, valamint az ösztönző (incentív) spirometria. Az auto-PEEP (positive end-expiratory pressure = pozitív kilégzésvégi nyomás) alapú kesztyűfújás nem megoldás. A tüdő(sérült) beteg ülő beteg: légzési segédizmait ebben a helyzetben tudja a leghatékonyabban működtetni. Rekesze is lejjebb kerül, lelkileg pedig sokkal előnyösebb, ha a plafon helyett széles látótérrel a szobát figyelheti. Jól vezetett gyakori légzőgyakorlatok, tracheobronchialis torna és empatikus, de határozott betegvezetés, megfelelő nővéri segítség (testhelyzet az ágyban, mozgatás) nélkül a legszofisztikáltabb mellűri szívási módszer és taktika sem lesz sikeres.