Forgács Attila

Az evés lélektana

3., bővített kiadás

Találkozásom a gasztropszichológiával

Jómagam 1985-ben egyetemistaként kezdtem foglalkozni az evéslélektannal. Abban az időben az evés pszichikus aspektusaira vonatkozó kutatások és közlemények döntő része (ha egyáltalán akadt ilyen), a túlevés (elhízás) és néha a hiányos táplálkozás (pl. anorexia nervosa) pszichopatológiájára vonatkozott (Stunkard, 1959; Castro, 1965; Schachter, 1968; Schachter 1971; Schachter 1974; Bruch, 1973; Herman, 1976). Az evészavarok közül kizárólag az anorexia nervosát emlegették (Veér–Matuzsinka, 1976; Hermann, 1987; Vetro–Engels, 1984), hiszen a bulimia nervosát csak 1987-ben említették először a magyar nyelvű szakirodalomban, történetesen a szakdolgozatomban (Forgács, 1987).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 175 2

Pszichológia

A könyv első változata 1991-ben jelent meg, majd ezt követően 2004-ben és 2013-ban az Akadémiai Kiadó adta ki. Ez utóbbi bővített változatát tartja most kezében az olvasó. Mi történt az utóbbi 25 évben? Megduplázódott az elhízottak aránya. Pedig soha korábban nem tapasztalt fogyókúrahullám söpört végig a világon. A fogyás szándéka még érthető is a tömeges elhízás esetén, na de miért hízunk, a fogyókúrák dacára? A tudatos fogyási szándék ellen – jóval erősebb – őstudattalan erők hatnak. Az éhségérzetet nem csupán az élettani éhségjelek, hanem bizonyos ősemóciók is kiváltják. Az ember eredeténél fogva gyűjtögető-eszegető lény, aki örömeit és bánatait egyaránt hajlamos elenni. A kövér ember éhes lelkének alagsorában ott élnek kiéhezett elődei, akik ősvágyak formájában irányítják evési szokását. Mi ez a titokzatos, kontrollálhatatlan őserő? Honnan ered? Mit kezdhetünk vele? Miért eszünk akkor is, ha nem vagyunk éhesek? Ilyen kérdésekre keresi a választ ez a könyv.

Hivatkozás: https://mersz.hu/forgacs-az-eves-lelektana//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero