Hilde Levi így írta le a benyomásait, amelyeket fiatal asszisztensként együttműködésük első éveiben szerzett Hevesyről: „Hevesy magas volt és karcsú, a feje és az arca hosszúkás és ovális. Amikor az intézetben dolgozókkal találkozott, barátságos, egy kicsit ironikus, néha gúnyos mosoly ült az ajkán. Rendkívül udvarias volt, a beosztottaival is mindig ugyanolyan barátságosan beszélt, mint kollégáival és személyes jó barátaival. Általában elegánsan, egy kicsit ódivatúan öltözködött. A zsakettjét és a többi méretre szabott öltönyét is befogta mindennapos használatra. Rossz időben kalucsnit viselt. Hogyha az irodája előtt ott láttuk a sárcipőt, néha kettőt is, tudtuk, hogy most jött meg, vagy éppen indul valahová. Hevesy az osztrák–magyar arisztokrácia tökéletes megjelenését képviselte, és ez szemmel láthatóan megkülönböztette a tanult skandináv középosztálytól, attól a környezettől, amelyből kollégáinak többsége származott. Új főnökömről tehát az volt az első benyomásom, hogy egy szívélyes, feltűnően udvarias úriember, aki nagyon konvencionálisan viselkedik, és személytelen a kapcsolata a többiekkel. Úgy éreztem, valószínűleg sosem fog kialakulni köztünk olyan szoros személyes viszony vagy egyenesen barátság, mint ami a James Franckkal való kapcsolatomat egyszerivé és kivételessé tette.”