Az új Pp. – az 1952. évi Pp.-vel tartalmilag megegyezően szabályozza az első és másodfokon eljáró bíróságokat és – továbbra is a négyszintű bírósági szervezetrendszert veszi alapul.916 A kodifikációs eljárás folyamán a Kodifikációs Főbizottság felvetette ennek felülvizsgálata lehetőségét, arra hivatkozással, hogy a két elsőfokú bemeneti – a tiszta elsőfokú járásbírósági és a vegyes fokú törvényszéki – szint szabályozását Németországban is egyre több kritika éri. Érveik között az is szerepelt, hogy ez a modell Európában kivételesnek tekinthető, továbbá gazdasági és perjogi szempontból917 is átgondolásra szorul. Ezzel szemben az 1952. évi szabályozás fenntartását támogatók álláspontjukat azzal indokolták, hogy szükség van különböző elsőfokú bíróságokra, főként a bonyolultabb ügyekben szükséges, a szakmai tapasztalat és szakismeret bírák között fennálló eltérő szintje miatt, továbbá a magyar eljárásjogi hagyományokra is hivatkozással.918 Álláspontom szerint az ügy bonyolultságát nehéz kizárólag a hatásköri szabályok alapján megítélni, mivel léteznek nagyon egyszerű törvényszéki ügyek és rendkívül bonyolult járásbírósági ügyek is, ráadásul – a kötelező jogi képviselet hiányában – a járásbíróság bíráinak pervezetési jogosítványai sokkal szerteágazóbbak, mint a törvényszék bíráinak ez irányú kötelezettségei, ami nehezen egyeztethető össze az észszerű időn belüli döntéshozatal követelményével.