E kérdéskör matematikailag precíz vizsgálatát Korondi mutatja be. A rendszerek definíció szerint működési célt valósítanak meg. Működésüket úgy állítjuk be, hogy a mérlegegyenletek rendszerén keresztül kiszámítjuk, hogy a megkívánt kimenethez (ez a működési cél) milyen bemenetet (bemeneteket) és milyen döntéseket kell hoznunk. Ha a rendszert környezetéből zavarások érik, akkor beavatkozások nélkül a működési cél teljesítése nem lehetséges. A működési cél, tehát a kimenet parancsolt értékének helyreállítása érdekében a rendszer állapotát módosítanunk kell, amit a bemeneti változók, illetve a döntési változók módosításával érhetünk el. A rendszer működésének a zavaró jellemzők ellenében a bemenet és a döntési változó olyan értelmű és mértékű módosítását, amelyekkel a rendszer működésének stabil kimenetét helyreállítjuk, szabályozásnak nevezzük. A szabályozás technológiáját és szoftverét tartalmazó rendszerelemet a rendszertől viszonylagosan elkülönítve kell ábrázolnunk. Ugyanígy a rendszer műszaki, gazdasági, döntési gráfjában is módosítást kell végrehajtanunk. A döntési változók csoportjában külön kell választanunk a szabályozóval vezérelt beavatkozó jellemzőket, amelyek a zavarás ellenében az egyéb döntési változókkal és a bemenetekkel együtt a meghatározott, parancsolt értékű kimenetet biztosítják. A zavarás időbeli változásokon, időbeli függvények szerint valósul meg. Nyilvánvalóan a rendszer szabályozott és stabil működésének és állapotának helyreállítása is csak egy időbeli folyamaton keresztül valósulhat meg. A műszaki-gazdasági döntési modell zavaró jellemzőkkel és beavatkozó jellemzőkkel kiegészített modelljét a 4.13. ábrán mutatjuk be. A hagyományos szabályozási modellt a 4.14. ábra szemlélteti.