Egy jelentős vastagságú evaporitos összlet, a Perkupai Evaporit Formáció önálló rétegtani, de szerkezeti szempontból komplex egységet alkot, mind az Aggteleki, mind a Bódvai egység bázisán. A képződmény az egész hegység területén alapvetően azonos kifejlődésben nyomozható. Az evaporitos öszlet, képlékenysége miatt, erősen gyűrt szerkezeti formákban jelenik meg; ezért vastagsága változó, 10–20 m-ről akár 400 m-re is megnőhet. A jelentősebb tektonikus zónák mentén a felszín közelébe került. Bizonyítható rétegtani feküje Magyarországon nem ismert. Szlovákiából leírt analógia alapján feltételezhető azonban, hogy a Bódvaszilas környékén lokálisan megjelenő folyóvízi, polimikt konglomerátum-homokkő rétegcsoport képezhette egykori eredeti feküjét (Kovács és Hips, 1998). Mind az alsótelekesi gipszbánya külfejtésének, mind a Szin-1. sz. fúrás rétegsorának értékelésénél felvetődik az a lényeges kérdés, hogy az evaporit összletben előforduló egyéb üledékes kőzetek közül melyek azok, amelyek az evaporittal egyidőben, annak heteropikus fácieseként rakódtak le, és melyek azok, amelyek a takaróáttolódáshoz kapcsolódóan vagy azt követően, tektonikus úton kerültek közvetlen kapcsolatba az evaporitos összlettel. Jelenleg nem állnak rendelkezésre megfelelő adatok e kérdés megválaszolásához. A Szin-1. sz. fúrásban az alsó-triász foraminiferákat tartalmazó szakaszt és az annál mélyebben feltárt képződményeket Fülöp (1994) és Kovács (kézirat – 1996) tektonikus blokként értelmezte. Hips (1995) szerint viszont az evaporittal öszefogazódó, annak heteropikus fáciesét képviselő tengeri képződményekről van szó, melyek közt olyanok is előfordulnak (pl.: vörös ooidos dolomit), melyek az Aggtelek–Rudabányai-hegység alsó-triász rétegsoraiban nem ismertek. Ezt az értelmezést a fedő Bódvaszilasi Homokkő bázisrétegeinek késő-indusi (Aurita Alzóna – dieneri alemelet) kora is valószínűvé teszi.