Fazekas Tamás

Pitvarlebegés


A transoesophagealis elektrofiziológiai beavatkozások szövődményei

A szövődmények többségükben enyhék, és megfelelő technika, valamint kellő mennyiségű tapasztalat és gyakorlat birtokában elkerülhetők (57). Az elektródkatéter bevezetése közben mechanikai sérülések keletkezhetnek. A hányinger ennél gyakoribb, de kicsi azon betegek száma, akik rövid ideig sem tűrik a beavatkozást; az időigényes eljárások viszont kényelmetlenek lehetnek az éber beteg számára. A páciens toleranciája és együttműködése megfelelő előkészítéssel fokozható. Pitvari ingerléskor – optimális elektródpozíciónál – 15 mA alatti az ingerküszöb, amely általában erős fájdalmat nem okoz, mellkasi diszkomfortérzés azonban előfordul (133). A súlyosabb komplikációk közül a nyelőcső-nyálkahártya necrosisa nagyon ritkán fordul elő. A mucosa érzékenysége magától értődően individuális: egy ötéves gyermekben például többnapos stimulálás után nyelőcsőfekély alakult ki (17). A ventricularis tachycardia (VT) és a kamrafibrilláció (VF) leggyakoribb oka a rossz elektródpozíció, s elsősorban súlyos organikus szívbetegség esetén fenyeget. Megelőzhető, ha az elektród gondos elhelyezése mellett alacsony áramerősséggel, extrastimulus-technikával vagy alacsony frekvenciájú ingerléssel kezdjük a pitvari elektrostimulációt. A nagy áramerősség és az impulzusszélesség túlzott megnyújtása elektrotónusos hatásánál fogva a VF fellépésének további kiváltó tényezője lehet. WPW-szindrómában az AVRT pitvari ingerléssel történő megszüntetésekor a kamrai frekvencia túlzottan felgyorsulhat és VF-be mehet át. Hipertrófiás obstruktív cardiomyopathiában is leírtak az AFl megszüntetése kapcsán fellépő VF-et (45). A potenciális és alkalmanként életet veszélyeztető szövődmények föllépésének lehetősége megköveteli a reszuszcitációs és defibrillációs készenlétet.

Pitvarlebegés

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 059 911 5

A pitvarfibrilláció prevalenciája az Európai Unió 55 évnél idősebb populációjában folyamatosan emelkedik, s hasonló trend jellemzi a pitvarfibrillációnál ritkább pitvarlebegést, amelynek nevezéktana, etiopatogenetikai és klinikai spektruma az utóbbi tíz évben teljesen átalakult. A szerzők ismertetik a pitvarlebegés történetét, a macroreentry-tachycardiák új klasszifikációját, epidemiológiáját, etiopatogenezisét, EKG-differenciáldiagnosztikáját, valamint a gyógyszeres, transoesophagealis ütemszabályzó és transzkatéteres ablatiós terápia módozatait. A könyv nem csupán belgyógyász kardiológusoknak, hanem a sürgősségi és intenzív betegellátó osztályokon tevékenykedő kollégáknak az érdeklődésére is számot tarthat, a beteggel először találkozó háziorvosokról nem is szólva, akiknek elsőrendű föladata a jó „betegút” kijelölése, az új keletű vagy rekurrens supraventricularis tachyarrhythmiában szenvedő betegek kardiológiai/szív-elektrofiziológiai központba irányítása.

Hivatkozás: https://mersz.hu/fazekas-pitvarlebeges//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave