Jernyei Kiss János

Barokk művészet Európában

egyetemi jegyzet művészettörténet szakirányos BA-hallgatók számára


Versailles mint az udvari élet központja

Bár Versailles még jó ideig az uralkodó mulatókastélyának szerepét töltötte be, az 1660-as évek közepétől a király alkalmi pihenőhelyéből lassanként az udvari ünnepségek megszokott színterévé vált, sőt olykor a nagy vidéki rezidenciákhoz hasonlóan az államtanács üléseit vagy a követek fogadását is itt tartották. 1668-ban Lajos utasítást adott Le Vau-nak a kastély nagyobb arányú bővítésére. Le Vau a kora barokk kastély U-alaprajzú tömbjét körbeépítette és az általa korábban felhúzott szárnyakhoz kapcsolta. Az ily módon megnövelt szárnyakban alakította ki a lakosztályokat: az északi, vagyis jobb oldali szárnyban a királyi apartman, túloldalt a királyné szobái kaptak helyet. A szárnyak megkettőzésével két-két teremsor jött létre: a belső, az udvar felőli traktus, vagyis a régi kastélyszárny termeiben a magánlakosztályok kaptak helyet, míg a szárnyak újonnan épített, külső, enfilade elrendezésű teremsora a reprezentatív helyiségeket magába foglaló díszlakosztályoknak (a grande appartement-oknak) adott helyet. Ez utóbbit a „Bolygók termeinek” is nevezik, hiszen mindegyikük egy-egy római istenség, Venus, Diana, Mars, Mercur és Apollo nevét viseli. A kastély kerti homlokzatának középrészére széles teraszt építettek, amelyet a földszinten árkádsor támasztott alá, kétoldalt pedig előreugró szárnyak kereteztek. Ez a megoldás az itáliai villaépítészet sajátossága, amelyet Le Vau az olasz városi palotahomlokzatok kompozíciós elemeivel ötvözött: a földszintet lábazatként alakította ki, a főemeletet (beletage) magas ablakokkal és ión oszloprenddel hangsúlyozta ki, fölé balusztrádos attikával lezárt félemeletet épített.

Barokk művészet Európában

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 256 8

E jegyzet a művészettörténet szakirányos BA-hallgatók számára készült, kifejezetten a Bevezetés a barokk művészetbe című előadás kollokviumának segédanyagául szolgál. Mivel az egyetemes barokk művészetről megfelelő szakmai színvonalú összefoglalás utoljára 1985-ben jelent meg, időszerűnek látszott egy újabb munka megírása, amely képet nyújt a korszak legfontosabb művészeti központjairól, alkotóiról és irányzatairól. A szöveg Kelényi György könyvénél rövidebb terjedelmű, célja nem az, hogy teljes körű korszakelbeszélés nyújtson, hanem hogy elősegítse a bevezető jellegű kurzus szakmai műveltséganyagának és terminológiájának elsajátítását. Elsősorban művek bemutatása, elemzése áll a középpontjában, az alkotások formai és tartalmi jegyein, művészi problémáin keresztül jellemzi a korszak alkotóit, iskoláit. Mivel a művészeti világ legfontosabb jelenségeinek körvonalazására esik a fő hangsúly, kevés hely jutott a társadalmi folyamatoknak, a történelmi adatoknak. Néhány nagy alkotó esetében viszont életrajzi elemek is bekerültek a fejezetekbe, mivel ezek sokat elárulnak a művész társadalmi helyzetéről vagy arról a szerepről, amelyet önmaga, kortársai, illetve az utókor tulajdonított neki, így szerves részét alkotják Európa kulturális mítoszainak és a művészetről kialakított fogalmának. A jegyzet céljának tartja azt is, hogy bevezetést nyújtson az újabb művészettörténeti irodalomban fölvetett kérdésekbe. A fejezetekhez csatolt irodalomjegyzék az egyes témák klasszikus monografikus feldolgozásai mellett feltüntet néhány újabb tanulmányt és kiállítási katalógust, illetve a téma magyar nyelven elérhető irodalmát.

Hivatkozás: https://mersz.hu/jernyei-kiss-barokk-muveszet-europaban//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave