Károly Krisztina

Szövegtan és fordítás


A fordítási szövegalkotás jellemzői

A fordítás fogalmának értelmezése sokféle a szakirodalomban. Stolze (2003) „holisztikus szövegprodukciónak” tartja, amelyben a fordító feladata a forrásnyelvi szöveg üzenetének olyan pontos közvetítése a célnyelvi olvasók számára, hogy azok saját érdeküknek és érdeklődésüknek megfelelően értelmezni tudják és reagálni tudjanak rá. Weissbrod (2004: 23) a fordítást mint „átvitelt” értelmezi, amely során a fordító a szöveget az egyik kultúrából egy másik kultúrába (más befogadók számára, más korba/korszakba) „transzferálja”. Neubert (1985: 18, 1991) és Neubert és Shreve (1992: 7) szerint pedig a fordítás a forrásnyelvi szöveg által indukált célnyelvi szövegprodukció. Sokáig folytathatnánk még a példákat a különféle megközelítések illusztrálására. A saját gondolatmenetünkhöz legközelebb álló meghatározás de Beaugrande tollából származik, aki 1997-es szövegtanában külön fejezetben foglalkozik a fordítási szövegalkotás szövegközpontú leírásával. De Beaugrande (1997: 370) felfogásában a fordítás funkcionális, kognitív és társadalmi diskurzuscselekedet. A fordítás tehát az eredeti szövegalkotáshoz hasonlóan kommunikatív „eseménynek” minősül (de Beaugrande, 1997; Fawcett, 1997: 4; Nord, 1997: 2), ami azt jelenti, hogy ennek megfelelően is célszerű vizsgálni, nem formális egységek (szavak vagy mondatok) összességeként. A következőkben e megközelítésben vesszük számba a fordítási szövegalkotás sajátosságait.

Szövegtan és fordítás

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 312 1

A fordítás annyira komplex jelenség, hogy összes aspektusát egyszerre tanulmányozni reménytelen vállalkozás lenne. A fordítástudomány a rokon tudományágak paradigmáira támaszkodik, és ezek alapján dolgozza ki saját elméleteit és módszereit. E kötet a szövegtan és a fordítástudomány érintkezési pontjait tárja fel, és a fordítási szöveg és a fordítási szövegalkotás sajátos jellemzőit írja le. A fordítás mint szöveg vizsgálatát az teszi különösen relevánssá, hogy a kutatások tanúsága szerint a fordítási szöveg valahogy „más", mint a többi, nem fordítás eredményeként keletkezett szöveg. Egyesek szerint ez a másság elsősorban szövegszinten ragadható meg. A tudomány egyre többet tud e témáról, és örvendetesen növekszik a magyar nyelvű kutatások száma is. Ezért vált időszerűvé és szükségszerűvé a rendelkezésre álló ismeretek áttekintő összegzése. A kötet elsődleges célja elméleti természetű: ismerteti a szövegtani kutatások azon eredményeit, amelyek meghatározzák a fordítási szöveg és a fordítási szövegalkotás tanulmányozásának elméleti és módszertani irányvonalait, és bemutatja a tudományterület legfontosabb eredményeit. A kötet leíró szemlélettel, és a modern szövegvizsgálatokra jellemző kognitív keretben közelíti meg a szöveget mint szerkezetet és mint folyamatot. Az összegző áttekintés mellett a könyvnek vannak fontos gyakorlati céljai is. Rávilágít a különféle elméletek és módszerek további alkalmazási lehetőségeire és azokra a tudományos problémákra vagy kérdésekre, amelyek megválaszolása még a jövő feladata. Mivel korunk tudományos vizsgálódásainak alapfeltételévé vált a kutatás-módszertani megalapozottság, külön figyelmet szentel a szövegelemzés módszertani sajátosságainak is. Ajánljuk a kötetet a felsőoktatás számára, tanároknak, kutatóknak és diákoknak, fordítóképzésben részt vevő szakembereknek, gyakorló fordítóknak és mindazoknak, akik a téma iránt érdeklődnek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/karoly-szovegtan-es-forditas//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave