A német felvilágosodás kialakulásának egyik fontos politikai feltétele volt a modern abszolutista állam létrejötte, amely a Német-római Birodalom területén fokozatosan, a 30 éves háború (1618–1648) és az azt lezáró vesztfáliai béke következményeként alakult ki. A Német-római Birodalom sok apróbb-nagyobb államból (hercegségből, grófságból, egyházi fejedelemségből) állt, melyeket a 30 éves háború vallási viszályai erősen megosztottak. A vallási alapon így kialakult ellentéteket, kötődéseket és struktúrákat kellett ahhoz félretenni, hogy a helyzet békekötés által rendezhetővé váljon. Az 1648-as vesztfáliai béke által a német fejedelemségek szerepe erősen felértékelődött, központilag irányított territoriális államokká alakultak. A békében meghatározott Német-római Birodalom sem szövetségi állam, sem államszövetség nem volt. Előbbihez hiányoztak a birodalmi szervek, utóbbihoz pedig az egyes fejedelemségek teljes függetlensége. A fejedelmek ugyan messzemenő szuverenitást élveztek, olyannyira, hogy külpolitikai szövetségeket is köthettek, de ezek a szövetségek nem irányulhattak a Német-római Birodalom ellen. Az egyes fejedelemségeket, legalábbis névleg, hűségeskü kötötte a császárhoz, és a birodalmi jog alá tartoztak. E kis német államok számára a XVII. században példaképül XIV. Lajos francia király, a „Napkirály” versailles-i udvara és az ott kialakult abszolutizmus szolgált.3