Kisdi Barbara

A kulturális antropológia története, elméletei és módszerei


Modern evolucionizmus

A modern vagy neoevolucionista iskola képviselői egészen más helyzetben voltak, mint a klasszikus kulturális evolucionizmus hirdetői, hiszen a 20. századra már számtalan kultúramagyarázó elmélet született, addig soha nem látott információhalmaz állt a kutatók rendelkezésére, s a tudományos viták építő jellege is mind jobban kidomborodott. Az Egyesült Államokban élő Julian Steward (1902–1972) már ebben a miliőben dolgozott. A kulturális változásokkal kapcsolatos elméletét multilineáris, specifikus evolúciónak szokás nevezni, vagyis ellentétben az egyvonalú evolucionistákkal, ő a kultúrák egyediségét hangsúlyozta. Bár nem tagadta, hogy a fejlődés megállapítható, de úgy vélte, hogy az egyes népeket ért különböző hatások miatt nem csak egyetlen útja lehetséges a fejlődésnek. Steward már abban a szerencsés helyzetben volt, hogy olyan tanároktól tanulhatott, akik a korabeli antropológia élvonalában jártak. Régészeti és néprajzi tanulmányokat folytatott észak- és dél-amerikai indiánok között, illetve munkafelügyelőként dolgozott latin-amerikai parasztok és észak-amerikai indiánok között, s megállapította, hogy a kultúra kutatásában a természeti környezet szerepét feltétlenül figyelembe kell venni, vagyis vizsgálódásai erőteljesen ökológiai irányultságúak voltak. Igyekezett ráirányítani a figyelmet a kultúra, a környezet és a technika szoros kapcsolatára, vagyis azokra a kölcsönhatásokra és összefüggésekre, amelyek e három tényező között kialakulnak. Később Latin-Amerikában kutatott a kortárs társadalmak változásairól, vagyis adaptációs mechanizmusokat vizsgált. 1956-ban kezdett bele abba a nagyszabású munkába, amelyben leírta és elemezte az iparosítás és az urbanizáció kulturálisan kiegyenlítő és differenciáló hatását többféle társadalom esetében: Mexikóban, az Andokban, Afrikában, Indonéziában és Japánban.

A kulturális antropológia története, elméletei és módszerei

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 257 5

A jegyzet abból a tapasztalatból született, hogy – noha számos kitűnő és hasznos könyvre és publikációra támaszkodhatunk – nincsen olyan összefoglaló írásmű, amely a kulturális antropológia történetét, elméleteit és alapvető módszertanát magyar nyelven teszi közzé. Sokkal gyakoribbak az olyan tematikájú könyvek, amelyek az antropológiai kutatás jellemző területein haladnak végig (mint Hollós Marida [1995] vagy Thomas H. Eriksen [2009] könyve), illetve van olyan (mint Paul Bohannan és Mark Glazer Mérföldkövek a kulturális antropológiában [1997] című kötete), amely neves antropológusok több híres művéből közöl szemelvényeket. Ezek a könyvek nagy segítséget nyújtanak az antropológia megértésében, jelen jegyzet is erősen támaszkodik rájuk, de a nem antropológia szakos hallgatóknak túlontúl szerteágazónak (és talán túlságosan nagy falatnak) bizonyultak.

Fontos hangsúlyozni, hogy a jegyzet nem antropológia szakos hallgatók számára készült, hanem olyan bölcsészek és társadalomkutatók részére, akik a kulturális antropológiát abból a célból hallgatják, hogy szemléletmódjukat szélesítsék, az ember „kreatív sokszínűségét” (Leach, 1996: 149) megismerjék.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kisdi-a-kulturalis-antropologia-tortenete-elmeletei-es-modszerei//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave