Goethe és G. Simmel nyomdokain haladva147 E. Cassirer fejtette ki a legrészletesebben azt az álláspontot, mely szerint a spinozai szubsztanciafogalom nem más, mint Spinoza kísérlete arra, hogy a régi fogalmi keretben új, sajátos veretű létfogalmat alkosson meg.148 Cassirer abból indult ki, hogy a szubsztancia fogalmától, történeti eredetét tekintve, elválaszthatatlan egy bizonyos „logikai meghatározatlanság”, ami lehetővé, sőt voltaképp szükségszerűvé teszi azt, hogy ha valaki építeni akar e fogalomra, akkor azt valamilyen sajátos, pozitív tartalommal ruházza fel. Az a pozitív tartalom pedig, amelyet Spinoza tulajdonított e fogalomnak, nem más, mint a minden korlátozó feltételtől függetlenül gondolt lét. További kérdés persze, hogy milyen sajátos értelmet kap most már maga a lét fogalma Spinozánál. Azt a skolasztikus értelmezést, mely szerint a lét pusztán a legáltalánosabb fogalom volna, Spinoza határozottan elveti. Ama fogalmak közül, amelyeket hagyományosan notiones communesnek, közös fogalmaknak neveztek, Spinoza a létezés (Existenz) fogalmát tartja egyetemességében a legüresebbnek. Márpedig a szubsztanciával azonosított isteneszme Spinozánál – jelentésének egyetemessége ellenére – tökéletesen meghatározott és konkrét kell hogy legyen. Cassirer úgy véli, hogy ez az egyetemes és mégis konkrét fogalom nem más, mint az egyedi létezők rendje, az a szabály, összefüggés, amely az egyedi létezőket összefűzi.