Tarnai Andor

"A magyar nyelvet írni kezdik"

Irodalmi gondolkodás a középkori Magyarországon


B) Eredeti művek

A felsorolt, kétségtelenül jóval nagyobb számban kézben forgó és más, még felkutatandó tankönyvekből, ókori és újabb eredetű olvasmányokból igen széles körű, alapos irodalmi műveltséget lehetett szerezni, amely az írás mesterségszerű gyakorlásán túl az ismeretanyag átadására, a közösség már meglévő, írásban rögzített hagyományainak feldolgozására és csoportosítására, sőt még a kész művek megítélésére is képesített. Nyelvtant önállóan nem szerkesztett ugyan senki, de teljesen tájékozottak voltak a nyelvhelyesség, még a nyelvelmélet kérdéseiben is,138 és a zenei ismereteket közismertebb grammatikai példával eredményesen lehetett érthetőbbekké tenni; poétikát sem írtak, művelt hallgatóság előtti prédikációban azonban el lehetett mondani olyan csodát, melynek megértéséhez a metrika ismerete adja a kulcsot. Az irodalom elméletét illetően meg azt tudták általánosan, hogy az ars utánozza a természetet,139 s hogy a szükséges és hasznos irodalom mellett a tanuló ifjúságot az „artes delectabiles”-ben, a gyönyörködtető művészetekben, az adott esetben zeneileg is ki kell képezni. A felkészültség és a gyakorlat egybevetése tette képessé az írókat, hogy az egyházi beszédnél „sermo bonus”-ról, sőt „optimus”-ról beszéljenek, egyes oklevélbeli árengákat „pulcherrimá”-nak nevezzenek, ami egyszersmind azt is magában foglalja, hogy ismertek kevésbé jó, kevésbé szép prédikációkat és diploma-fogalmazványokat is.140 Ha az irodalmi olvasmányokról beszélve azt mondhattuk az imént, hogy a középkori Magyarország a környező egyetemek filozófiai karait megközelítően telítve volt irodalmi olvasmányanyaggal, most talán megkockáztathatjuk azt a nézetet, hogy a XIII–XV. században az irodalom építménye fokozatosan teljessé vált.

"A magyar nyelvet írni kezdik"

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 099 1

Milyen irodalmi normák szabták meg a középkori Magyarországon az írók tevékenységét? Mit gondoltak műveikről és közönségükről az alkotók? Mit várt a publikum az íróktól, előadóktól? Mi volt az a szabályrendszer, amely az alkotókat szó- vagy írásbeli közlendőik megfogalmazásában befolyásolta? Ezekre a kérdésekre keres választ a szerző e könyvében, szintézissé formálva a kor egyes jelenségeit feltáró részletkutatásokat. A latinul író, latinon iskolázott literátusok tevékenységének elemzéséből vezeti át az olvasót a magyar nyelvű alkotások bemutatásához, új megvilágításba helyezve latin és anyanyelv, szó- és írásbeliség kapcsolatát, különösen nagy fontosságot tulajdonítva a művek megszületésében a társadalmi igényeknek és az alkotók mindennapi gyakorlatának. Ily módon az irodalmi gondolkodás vizsgálata az egész középkori szellemi élet freskójává szélesedik.

Hivatkozás: https://mersz.hu/tarnai-a-magyar-nyelvet-irni-kezdik//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave