Alexandriai Kelemen a 2. század utolsó évtizedében tűnt fel Alexandriában. Megjelenése előtt alig tudunk valamit az egyiptomi egyházról. Bár úgy tűnik, nem ott született, hosszú éveket töltött tanítással a mozgalmas egyiptomi nagyvárosban. Alexandria a Római Birodalom fennhatósága alatt is megőrizte kozmopolita vonásait, ahol hellenisztikus és zsidó hatások érvényesültek, de gyökeret vert a kereszténységgel szemben fellépő első nagy eretnekség, a gnózis is. (A szó annyit jelent, hogy „tudás”, mivel a gnosztikusok úgy vélték, különleges tudás birtokában vannak.) Kelemen kivételes érdemének tudható be, hogy megteremtette a keresztény oktatás és a tanítás rangját egy olyan korszakban, amikor a hívőket a hellenisztikus gnózis óvatossá tette a görög világból érkező szellemi hatások iránt. Kelemen fellépésekor az alexandriai keresztény közösség még idegenkedett attól, hogy a görög filozófia felé nyisson, mert nehezen tudta megkülönböztetni egymástól a hellenisztikus világból érkező gnózist és a klasszikus filozófiai irányzatokat. Kelemen arra törekedett, hogy a keresztény hitet a görög filozófiára támaszkodva fejtse ki a gnosztikusokkal szemben. Ezzel olyan értelmiségi magatartásformát teremtett, amely – Jusztinosz irányát követve – az antik filozófiai örökség és a keresztény hit közötti párbeszéd lehetőségeit vizsgálta, másrészt az értelmi megismerés lehetőségeire is hangsúlyt helyezett.