Az angolszász szerzetesi hagyományok gyermeke volt Szent Bonifác is, akinek frank udvarra gyakorolt hatása döntő mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a Karolingok a 8. század második felétől elköteleződtek az egyházreform mellett. Bonifác „Germánia apostolaként” tevékenykedett, és jelentős érdemei voltak Róma és a frank egyház közötti kapcsolat elmélyítésében. Kulturális szempontból Bonifác az angolszász iskolai művelődés jellegzetes alakjának tekinthető. Angliában a nuslingi kolostorban nevelkedett, és itt kapott iskolai képzést. Később ő lett a kolostori iskola vezetője. Az angolszász iskolára jellemző latin nyelvet használta, grammatikai és metrikai műveit is ismerjük. Kevéssé hangsúlyozott mozzanat, hogy Bonifác negyvenéves koráig a szigetországban tartózkodott, és csak utána döntött úgy, hogy a kontinensre megy, és a térítő munkát részesíti előnyben. Személyében nemcsak a keresztény misszió elkötelezett alakját, hanem az angolszász iskolai művelődés jellegzetes figuráját kell látnunk. Germán térítő útjai során megalapította Fulda kolostorát, aminek iskolája később jelentős szerepre tett szert a német területeken. Bonifác politikai és missziós tevékenysége nyilván felülmúlta kulturális szerepét, de egész életútja azt jelképezi, hogy az egyházreform keretében a „hit” és a „művelődés” szempontjait egyszerre szükséges érvényre juttatni. Ez a gondolat akár a Karoling reformok jelszavaként is értelmezhető.