Cser András

Morfológia


A lexikális fonológia

A lexikális fonológia elmélete, amely az 1980-as években született, nem pusztán fonológiaelmélet, hanem a fonológia és a morfológia kölcsönhatásának az elmélete – ezért kerül szóba itt is. A fonológia felől nézve lényeges tulajdonsága az, hogy a fonológiai szabályokat két nagy csoportra osztja, amelyek egyszersmind a nyelvtan két moduljához tartoznak. A megkülönböztetés lényege az (a dolgot most kissé leegyszerűsítve), hogy a szabály érzékeny-e morfológiai információra, vagy nem; másképpen fogalmazva az elhatárolás alapja az, hogy a fonológiai szabály kölcsönhatásban működik-e a morfológiával. A morfológiai szerkezetre érzékeny szabályokat (mint például a magyarban a tővégi a ~ á váltakozást) lexikális szabályoknak, a nem érzékenyeket (mint például a zöngésségi hasonulást) posztlexikális szabályoknak nevezzük. A „klasszikus” modellben (jó áttekintéshez és hivatkozásokhoz l. Goldsmith 1990: 217–272) a lexikális fonológiai szabályok a morfológiai szabályokkal párhuzamosan működnek, vagyis bizonyos megszorítások mellett kölcsönösen tudnak egymás kimenetein működni. A lexikális modul, amely a morfológiát és a lexikális fonológiát tartalmazza (de a posztlexikális fonológiát nem), ezenfelül szintekbe van rendezve, a szintek között már egyirányú az információáramlás, vagyis a levezetés során az alakok az egyikről a másikra átkerülnek, de fordítva nem. Mind a morfológiai műveletek, mind a lexikális fonológiai szabályok az egyes szintekhez vannak rendelve, a helyük ilyen értelemben rögzített.57

Morfológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 238 4

Hivatkozás: https://mersz.hu/cser-morfologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave