Forró Orsolya

A magyar hangtan alapjai


Mássalhangzó-tulajdonságok és mássalhangzójegyek

A magánhangzók fonetikai és fonológiai tulajdonságainak eltéréseiről írottak a mássalhangzókkal kapcsolatban is relevánsak. A zengőhangzok zöngéssége például – a magánhangzókéhoz hasonlóan – nem funkcionál megkülönböztető jegyként, hiszen a szonoránsok csoportját nem jellemzi a zöngés-zöngétlen oppozíció. Ahogyan ebben a fejezetben, a zöngésségi hasonulással kapcsolatban (ld. 7.3.1.) látni fogjuk, zöngésségük viselkedésüket sem határozza meg. Hasonlóképpen: a [l] laterális jellegének nincs jelentősége fonológiai szempontból, hiszen az ugyancsak approximáns /j/-től egyértelműen megkülönbözteti őket képzéshelyük: elég, ha a /l/-t alveolárisként (vagy a nyelv szerepét figyelembe véve koronálisként), a /j/-t pedig palatálisként (vagy dorzálisként) soroljuk be. A bilabiálisok és labiodentálisok közötti különbségtétel szintén felesleges, hiszen a bilabiálisok zárhangok és nazálisok, míg a labiodentálisok réshangok. Ismét nem célunk, hogy a mássalhangzók jellemzésére fonológiai jegyeket vezessünk be, és ezeket használjuk a jelenségek elemzésére. Ebben a fejezetben a magánhangzókról írottakhoz hasonló módon fogjuk megvizsgálni a mássalhangzók viselkedésének jellegzetességeit, csupán a legfontosabbakra koncentrálva.

A magyar hangtan alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 243 8

Ezt a jegyzetet elsősorban magyar BA és magyartanár szakos hallgatóknak szánjuk, bár számítunk gyakorló magyartanárok érdeklődésére is. A jegyzetben foglaltak alapját elsősorban a már általános iskolában is tanított magyar hangtani hagyomány képezi, azonban egyrészt jóval szélesebb anyagot ölel fel, másrészt sok tekintetben megkérdőjelezi ezt a hagyományt, mégpedig több okból és célból. Többet ad, hiszen a tanári munka alapjául szolgáló tankönyvekben szereplő tananyaghoz képest a tanárnak sokkal átfogóbb, alaposabb tudásra van szüksége ahhoz, hogy munkáját hatékonyan végezni tudja. És igyekszik felülírni a hagyományt, mivel az az utóbbi fél évszázadban megmerevedett, számos tekintetben teljesen idejétmúlttá vált nemcsak terminológiáját, de tartalmát, céljait, nyelvszemléletét illetően is.

A jegyzet remélhetőleg alkalmassá teszi a hallgatókat további hangtani tanulmányokra, azonban egyrészt az átlagos hallgatói igényeket követve, másrészt a magyar szakos képzés struktúráját szem előtt tartva megelégszünk a magyar nyelv legismertebb hangtani jelenségeinek bemutatásával, az elméleti háttér feltárását, valamint a jelenségek részletesebb, precízebb ismertetését pedig a (magyar szakos képzési struktúrából egyébként hiányzó) haladó hangtani kurzusokra bízzuk.

Hivatkozás: https://mersz.hu/forro-a-magyar-hangtan-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave