Forró Orsolya

A magyar hangtan alapjai


Nem „mély” és nem „magas”

A régebbi hangtani terminológiában a nyelv vízszintes mozgása szerinti felosztásnak a „mély” – hátulképzett – és „magas” – elölképzett – magánhangzók felelnek meg. Ennek nem artikulációs, hanem percepciós alapja van: az elölképzett magánhangzókat az emberek valamivel magasabbnak észlelik, mint a hátulképzetteket (azonos alapfrekvencia, vagyis hangmagasság mellett). A legfontosabb probléma ezekkel a terminusokkal, hogy félreérthetők: azt sugallják, hogy a mély magánhangzók mélyebbek – alacsonyabb alapfrekvenciájúak –, mint a magasak. Szintén problémát jelent az, hogy a magánhangzók csoportosítását artikulációs tulajdonságok alapján végezzük, míg a „mély” és „magas” megkülönböztetés percepciós szemponton alapul, amely ráadásul kevéssé egyértelmű: a nyelv helyzete a szájüregben jobban érzékelhető, mint az, hogy mennyire „mély” vagy „magas” egy hang. Ezek miatt a problémák miatt ma már hangtani munkákban csak viszonylag ritkán (a fonológiai szakirodalomban pedig egyáltalán nem) használják ezeket a terminusokat.

A magyar hangtan alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 243 8

Ezt a jegyzetet elsősorban magyar BA és magyartanár szakos hallgatóknak szánjuk, bár számítunk gyakorló magyartanárok érdeklődésére is. A jegyzetben foglaltak alapját elsősorban a már általános iskolában is tanított magyar hangtani hagyomány képezi, azonban egyrészt jóval szélesebb anyagot ölel fel, másrészt sok tekintetben megkérdőjelezi ezt a hagyományt, mégpedig több okból és célból. Többet ad, hiszen a tanári munka alapjául szolgáló tankönyvekben szereplő tananyaghoz képest a tanárnak sokkal átfogóbb, alaposabb tudásra van szüksége ahhoz, hogy munkáját hatékonyan végezni tudja. És igyekszik felülírni a hagyományt, mivel az az utóbbi fél évszázadban megmerevedett, számos tekintetben teljesen idejétmúlttá vált nemcsak terminológiáját, de tartalmát, céljait, nyelvszemléletét illetően is.

A jegyzet remélhetőleg alkalmassá teszi a hallgatókat további hangtani tanulmányokra, azonban egyrészt az átlagos hallgatói igényeket követve, másrészt a magyar szakos képzés struktúráját szem előtt tartva megelégszünk a magyar nyelv legismertebb hangtani jelenségeinek bemutatásával, az elméleti háttér feltárását, valamint a jelenségek részletesebb, precízebb ismertetését pedig a (magyar szakos képzési struktúrából egyébként hiányzó) haladó hangtani kurzusokra bízzuk.

Hivatkozás: https://mersz.hu/forro-a-magyar-hangtan-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave