Forró Orsolya

A magyar hangtan alapjai


Monoftongusok és diftongusok

A magyar (köznyelvi) magánhangzórendszer tagjainak kiejtése közben nem változtatunk az artikulációs konfiguráción. Az ilyen magánhangzókat monoftongusoknak nevezzük. Míg a magyar köznyelvi magánhangzók tipikus variánsai mind monoftongusok, több magyar nyelvjárásra is jellemzőek a diftongusok vagy kettőshangzók, amelyek jól érzékelhetően két részből állnak, pl. j[ou̯] ’jó’, sz[ei̯]p ’szép’, mez[øy̯] ’mező’. A diftongusok egyik eleme általában rövidebb, gyengébb nyomatékú; ezt az átírásban a szimbólum alatt álló kis félkör jelzi. A példákból is látszik, hogy a nyelvjárási diftongusok helyén a köznyelvben mindig hosszú monoftongusokat találunk. A diftongusok lehetnek záródóak, ha második tagjuk zártabb, mint az első; de ritkábban nyitódó diftongusok – pl. j[u̯o], sz[ i̯e]p, mez[y̯ø] – is előfordulnak. Bizonyos hangtani környezetekben azonban a köznyelvben is előfordulnak diftongusok: az első (hangsúlyos) szótagbeli /ɔu/, ritkábban /εu/ fonémakapcsolatok tagjai a kiejtésben gyakran diftongizálódnak, diftongusként jelennek meg, pl. az [ɔu̯]tó, [ɔu̯]tomata, [ɔu̯]gusztus, B[ɔu̯]max, [εu̯]rópa, l[εu̯]koplaszt szavakban.

A magyar hangtan alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 243 8

Ezt a jegyzetet elsősorban magyar BA és magyartanár szakos hallgatóknak szánjuk, bár számítunk gyakorló magyartanárok érdeklődésére is. A jegyzetben foglaltak alapját elsősorban a már általános iskolában is tanított magyar hangtani hagyomány képezi, azonban egyrészt jóval szélesebb anyagot ölel fel, másrészt sok tekintetben megkérdőjelezi ezt a hagyományt, mégpedig több okból és célból. Többet ad, hiszen a tanári munka alapjául szolgáló tankönyvekben szereplő tananyaghoz képest a tanárnak sokkal átfogóbb, alaposabb tudásra van szüksége ahhoz, hogy munkáját hatékonyan végezni tudja. És igyekszik felülírni a hagyományt, mivel az az utóbbi fél évszázadban megmerevedett, számos tekintetben teljesen idejétmúlttá vált nemcsak terminológiáját, de tartalmát, céljait, nyelvszemléletét illetően is.

A jegyzet remélhetőleg alkalmassá teszi a hallgatókat további hangtani tanulmányokra, azonban egyrészt az átlagos hallgatói igényeket követve, másrészt a magyar szakos képzés struktúráját szem előtt tartva megelégszünk a magyar nyelv legismertebb hangtani jelenségeinek bemutatásával, az elméleti háttér feltárását, valamint a jelenségek részletesebb, precízebb ismertetését pedig a (magyar szakos képzési struktúrából egyébként hiányzó) haladó hangtani kurzusokra bízzuk.

Hivatkozás: https://mersz.hu/forro-a-magyar-hangtan-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave