É. Kiss Katalin, Gerstner Károly, Hegedűs Attila

Fejezetek a magyar nyelv történetéből


A hangutánzó szavak

A különböző állati, emberi vagy természeti eredetű hangjelenségek megjelenítésére létrehozott hangsorokat nevezzük hangutánzó szavaknak. Az ily módon létrejött szavak hangalakja és jelentéstartalma között szoros kapcsolat van, ezért többnyire könnyű a hangutánzó jelleget felismerni: bong, hápog, kukurikú, nyihaha, peng, sziszeg, szörcsög stb. Más esetekben a későbbi alaki és jelentésbeli változások miatt a hangutánzó eredetet csak mélyreható elemzéssel lehet kimutatni: ájul, borzad, ráz, zsibbad stb. (ezek átmenetet képeznek a hangfestő szavak felé). Számos indulatszónak is jellemző vonása az, hogy a hangutánzás elhalványult, és inkább az érzelem- és akaratnyilvánítás érvényesül bennük, például ej, pfű, illetőleg hess, sicc. Sok olyan hangutánzó eredetű szavunk is van, amelynek palatális és veláris (vagy vegyes) hangrendű formája is kialakult: dong ~ döng, habog ~ hebeg, lebeg ~ lobog, riszál ~ reszel stb. – ezek azonban az alaki különbségek miatt jelentésükben is többé-kevésbé szétfejlődtek, más-más szótári szóként élnek a nyelvben.

Fejezetek a magyar nyelv történetéből

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 247 6

Hivatkozás: https://mersz.hu/e-gerstner-hegedus-fejezetek-a-magyar-nyelv-tortenetebol//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave