É. Kiss Katalin, Gerstner Károly, Hegedűs Attila

Fejezetek a magyar nyelv történetéből


Konkrét → absztrakt irányú jelentés-eltolódás

A jelentésváltozás alapiránya a konkrétabsztrakt irányú jelentés-eltolódás is. Ez történetileg érthető: az ember először a konkrétumot nevezi meg, majd ebből névátvitellel az elvont fogalmakat. E területen is érvényes, hogy a korábbi (konkrét) jelentés nem szűnik meg, hanem csak esetenként adja át a helyét az absztrakt jelentésnek, így alkalomszerűen érvényesül hol az egyik, hol a másik jelentés. Az emberi nyelv a beszéd szerve, s így az ezt jelölő szó (nyelv) alkalmazható lett a beszélés egészére, majd a mögötte levő rendszerre is. Meglehetősen sok emberi testrész neve vonódik át absztrakt területre, pl. fej (→ ’kezdet <térben, időben>’ a forrás feje, hét-fő), derék ’a test középső része’(→ ’középső rész’: a sereg dereka, → a tél dereka), szív (→ jószívű ’kedves’) stb. A szűkülés fent említett példái közül az édes megkaphatja a ’szeretett, kedves’ jelentést (édes fiam, édes barátom); a Domonkos-kódex (11) Kezde az ev zentsegenek edes illatya myndenfelevl ky evtletny ’kezde az ő szentségének édes illatja mindenfelől ki ömleni’ példájában a szó az érzékeken túli, elvont vallási tartalommal telítődik. A vallás gondolatvilága egyébként is sajátos terület, mivel a vallási fogalmakat antropomorfizmusokkal próbáljuk meg érzékeltetni: az Atyaisten, Fiúisten az emberi család mintáját követi, a hívők közösségére alkalmazott nyáj, akol, juhok, pásztor egy pásztortársadalom szókincsét metaforizálja.

Fejezetek a magyar nyelv történetéből

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 247 6

Hivatkozás: https://mersz.hu/e-gerstner-hegedus-fejezetek-a-magyar-nyelv-tortenetebol//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave