É. Kiss Katalin, Gerstner Károly, Hegedűs Attila

Fejezetek a magyar nyelv történetéből


A tővégi magánhangzók záródása

Számos nyelvi tény igazolja azt, hogy az ősmagyar kor kezdetén a magyar szavak magánhangzóra végződtek. A rokon nyelvek ismeretében az alapnyelvi szavak végére magánhangzót rekonstruálhatunk: fgr. *käte > kéz, ur. *kumpa > hab, ur. *ńele- > nyel. Török jövevényszavaink közül ilyen hangszerkezetre utalnak például: *aγačï > ács, *ǰinǰü > gyöngy. A TA. több adata szótári alapalakban is tartalmazza még a szóvégi magánhangzót: hodu [χodu] > had; nogu [nodźsu] > nagy; feheruuaru [feχërüβȧru] > Fehérvár. A mai magyar nyelvben bizonyos toldalékok (pl. -k többesjel, -t tárgyrag, -s melléknévképző, -m igerag stb.) előtt is megjelenik az egykori tővéghangzó: szeme-k, füle-t, vize-s, vágo-m.

Fejezetek a magyar nyelv történetéből

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 247 6

Hivatkozás: https://mersz.hu/e-gerstner-hegedus-fejezetek-a-magyar-nyelv-tortenetebol//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave