É. Kiss Katalin, Gerstner Károly, Hegedűs Attila

Fejezetek a magyar nyelv történetéből


A veláris kérdése

Korai ómagyar kori meglétét írásos adatokkal nehéz bizonyítani, mert helyesírás-történeti okokból a fonémának nem volt saját jele: ezt is i-vel írták. Egyes török jövevényszavak magyar megfelelői azonban segíthetnek a kérdés eldöntésében. Más ugyanis a török veláris ï, illetőleg palatális i folytatása a magyarba átkerült jövevényszavakban. A hangsúlyos szótagban álló török veláris ï megfelelője palatális i: tör. *qïjïn > kín(os), tör. *ǰïγaq > dió(val) stb. A török palatális i-nek viszont általában ë vagy ü (> ö) a megfelelője: tör. *bitik > bëtű, tör. *ǰimiš > gyümölcs, tör. *tiker > tükör stb. A palatális i tehát nyíltabbá vált (ë) vagy labializálódott (ü), a feltehetőleg mindig is gyenge helyzetű veláris pedig palatalizálódott. Ez utóbbi folyamat természetesen már csak akkor következett be, miután az i > ë, illetőleg i > ü változás lezajlott, vagyis az eredeti török veláris ï-kból létrejött magyar palatális i-k már nem vettek rész a nyíltabbá válásban és a labializálódásban.

Fejezetek a magyar nyelv történetéből

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 247 6

Hivatkozás: https://mersz.hu/e-gerstner-hegedus-fejezetek-a-magyar-nyelv-tortenetebol//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave