É. Kiss Katalin, Gerstner Károly, Hegedűs Attila

Fejezetek a magyar nyelv történetéből


A mássalhangzórendszer változásai

Kevés olyan nagyobb változás történt, mely az egész nyelvterületet vagy annak túlnyomó részét érintette. Ilyen volt az új fonéma, a dzs megjelenése. Az ómagyar kor végére kialakuló mássalhangzórendszerben már csak az az egyetlen üres hely volt a zöngés : zöngétlen szembenállást tekintve, ahova a dzs egyszerűen és természetes módon be tudott illeszkedni. Hátraható hasonulásos, tehát kötött helyzetekben (pl. rácsba, Bécsben) allofónként már nyilván hallható volt a dzs, fonémává azonban oszmán-török jövevényszavak segítségével vált. A török c-t [olvasva dzs-t] tartalmazó szavak eleinte hanghelyettesítéssel illeszkedtek be a magyar szavak közé: ezt mutatja zseb szavunk első adata (1549), és a később handzsár formában rögzült szavunk (’ívelt pengéjű, kardszerű fegyver’) hangyár alakban is előfordul (1550). A fonéma meghonosodását mutatják a következő alakok: handsaroc (= handzsárok, 1578), dsida (= dzsida ’hosszú nyelű lándzsa’, 1607).

Fejezetek a magyar nyelv történetéből

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 247 6

Hivatkozás: https://mersz.hu/e-gerstner-hegedus-fejezetek-a-magyar-nyelv-tortenetebol//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave