É. Kiss Katalin, Gerstner Károly, Hegedűs Attila

Fejezetek a magyar nyelv történetéből


A képzők

A képzők a szó legbelsőbb helyzetű toldalékai. A szótőhöz járulva új lexikai egységet hoznak létre. Ez a folyamat esetenként az alapszó szófajának megváltozásával is jár. Névszóból ige és névszó (denominális verbum és nomen), igéből ige és névszó (deverbális verbum és nomen) képezhető. Emellett a képzőknek szerepe lehet az akcióminőség (aspektus), a tranzitivitás, illetőleg intranzitivitás és a modalitás területén is. A képzett szó jelentését az alapszó és a képző együtt teremti meg, s ebben általában az alapszóé a vezető szerep (irradiáció). A denominális -z képző gyakran valamivel való ellátást jelent (só-z, cukro-z), de az alapszó jelentés-besugárzása következtében pl. a feketéz(ik) jelentheti, hogy ’fekete kávét iszik’, de azt is, hogy ’hivatalosan be nem jelentett munkát végez’, a traktoroz azt, hogy ’erőgéppel valamilyen tevékenységet művel’. A képzők jelentése az irradiáció következtében gyakran poliszémiát mutat (a poliszémiát, éppen a képzők ősi volta miatt, számos esetben nem lehet elkülöníteni a homonímiától). Így pl. a -d képző jelölhetett kicsinyítést (denominális nomenképző): apród, TA. holmodi (’halmocska’), jelölhetett sorszámnevet (harmad), jelölhetett gyakorítást is (deverbális verbum): bököd, lököd.

Fejezetek a magyar nyelv történetéből

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 247 6

Hivatkozás: https://mersz.hu/e-gerstner-hegedus-fejezetek-a-magyar-nyelv-tortenetebol//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave