É. Kiss Katalin, Gerstner Károly, Hegedűs Attila

Fejezetek a magyar nyelv történetéből


A kötőszó

A szófaj a magyar nyelv életében keletkezett, az ősmagyar korban. A rokon nyelvek egy része máig szívesebben használ igeneves szerkezeteket, mint alárendelő összetett mondatokat. Korai szövegeinkben is megtaláljuk ezt a szerkesztésmódot: HB. Hadlaua choltat terumteve isten tvl [hallá holtát megteremtve Istentől]. A kötőszók csak lassan terjednek el (az ÓMS. kezdő mondata három mellérendelő tagmondatból áll, kötőszó nélkül). Az első kötőszók az ősi vonatkozó névmások lehettek, rövidebb (ki) majd – jóval később – hosszabb (aki) alakjaikkal (a bővülési folyamatra l. 4.7.). Névmási alapvonás ugyanis az utaló jelleg, s ebből következhet a kapcsoló funkció. Ezek a kötőszók ([a]ki, [a]mi, [a]mely, [a]hol, ha ’ahová’) már az ősmagyar kor elején meglehettek.

Fejezetek a magyar nyelv történetéből

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 247 6

Hivatkozás: https://mersz.hu/e-gerstner-hegedus-fejezetek-a-magyar-nyelv-tortenetebol//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave