Hámori Eszter

Kötődéselmélet régen és ma

Koncepciók, kutatás, módszerek és klinikai vonatkozások Bowlbytól napjainkig


Állapotszabályozás és érzelmi szabályozás

Beebe és munkatársai (2010) szerint a szemtől szemben interakciós vizsgálatokkal az 1990-es években módszertanilag két probléma volt. Az elemzések az interakciós viselkedésnek többnyire csak egyetlen kiemelkedő dimenzióját vették figyelembe. Elsősorban a nézésirányt és az azzal társuló érzelemkifejezést elemezték, mert feltételezték, hogy ebben az életkorban a látásnak van kiemelkedő szerepe az interakciós minták szerveződésében. Még azok a vizsgálatok is, amelyek bizonyították, hogy az anyai érintés befolyásolhatja a gyermek viselkedését a Fapofa-paradigmában, elsősorban az egymásra nézés mintázatait értékelték. A másik módszertani probléma az volt, hogy a kutatások nagy része az egyes viselkedésmintázatokat idősorosan elemezte. Többnyire a viselkedések megjelenési sorrendjét vagy gyakoriságát rajzolta fel az interakciós mintázatban. Az anya-gyermek pár interakciós viselkedésének kölcsönösségére, a harmóniára vagy az illeszkedésre utaló mintázatoknak a definiálása sok esetben nehézségekbe ütközött. Több tanulmány azt sem tudta biztonsággal meghatározni, hogy milyen kritérium alapján kódolta az interakció kezdeményezését, illetve befejezését az egyik, illetve a másik kommunikatív partnernél. Beebe és munkacsoportja (Beebe, Jaffe és munkatársai, 2010) vizsgálataikban a fenti módszertani problémák feloldására egy összetettebb elméleti és módszertani keretet vezettek be. Az elméleti hátteret a kontingenciaelmélet nyújtotta (lásd még Koós és Gergely 2001, 2010 dezorganizált kötődésre vonatkozó elméletét a 3. fejezetben). Eszerint a korai állapotszabályozás során a csecsemő kétféle stratégiát használ: az önszabályozást és az interaktív szabályozást. Mindkét stratégia elemei már születéstől jelen vannak (sírás, megnyugvás, kezdeményezés, reagálás, odafordulás, elfordulás, ránézés, mosolygás stb.). A csecsemő alkalmazza ezeket az anyával való interakciók során. A stratégiák mintázattá fejlődése azonban csakis az anyával való interakciók menetében alakulhat ki. Mindkét stratégia során a kontingens, azaz az időben, térben és mintázatban összehangolt viselkedéses és érzelmi ritmusok azok, amelyeket a csecsemő érzékel. Ezeket építi be az önszabályozás és az interaktív szabályozás egyénre jellemző mintázatába. A kontingens ritmusok érzékelése több csatornából származik, azaz nem csupán a látás az alapja. A csecsemő egyszerre érzékeli a látásból, a hallásból, a tapintásból, a testtartásból származó információkat az interakció során.

Kötődéselmélet régen és ma

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 253 7

Hivatkozás: https://mersz.hu/hamori-kotodeselmelet-regen-es-ma//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave