Hámori Eszter

Kötődéselmélet régen és ma

Koncepciók, kutatás, módszerek és klinikai vonatkozások Bowlbytól napjainkig


A kötődés mérése óvodáskorban

Óvodáskorban a gyermekek a kapcsolati eseményeket, élményeket és érzelmeket szimbolikus formában is feldolgozzák, például a szerep- és fantáziajátékok, a mese és a rajzolás révén. A kapcsolati tapasztalatok kiegészülnek a közös beszélgetésekkel, az események és érzelmek megosztásával. A kötődési kapcsolat újraszerveződő munkamodellje így a gondolkodási és a feldolgozási folyamatok révén kiegészül a szimbolikus reprezentáció bonyolultabb formáival. A munkamodell ebben az életkorban tartalmazza a kötődési kapcsolat jellemző forgatókönyveinek reprezentációit, amelyekben összegződnek nemcsak a korábbi, hanem a jelenbeli specifikus tapasztalatok, érzelmek, várakozások és kivitelezhető cselekvések, azok szimbolikus leképeződésével együtt (Bretherton, 1985). Az óvodáskorra kifejlesztett projektív módszerek a kötődés belső munkamodelljének ezt az aspektusát ragadják meg. Feltételezik, hogy a gyermek kötődési típusára jellemző forgatókönyvek aktiválódnak akkor, ha a gyermeket olyan játék- vagy mesehelyzetbe hozzuk, amelynek felhívó jellege a kötődési szituációk tematikáját tartalmazza. Az alábbiakban ezek közül a módszerek közül láthatunk egy-egy példát, a mérési elv és a módszer sajátosságainak illusztrálására.

Kötődéselmélet régen és ma

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 253 7

Hivatkozás: https://mersz.hu/hamori-kotodeselmelet-regen-es-ma//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave