Hámori Eszter

Kötődéselmélet régen és ma

Koncepciók, kutatás, módszerek és klinikai vonatkozások Bowlbytól napjainkig


A bánat és a gyász kapcsolata a kötődési rendszerrel

Bowlby úgy vélte, hogy ha a kötődés konszolidálódásának szakaszában – azaz 6 és 30 hónapos kor között – a gyermeket átmenetileg vagy tartósan elszakítják az anyjától, akkor a bánat és a gyász folyamatát a felnőttekéhez hasonlóan éli meg. A bánat és a gyász folyamata minden esetben akkor következik be, ha a kötődési rendszer aktiválódik, ám a kötődési személy – azaz az anya – elérhetetlen marad. Spitz árvaházakban folytatott megfigyelései alapján arra a következtetésre jutott, hogy az anyától való elszakadást követően a lehetséges kötődési személyek ismételt váltakozása csak erősíti ezt a patológiás folyamatot. Spitz az anaklitikus (rátámaszkodó) depresszió fogalmával a csecsemőkori apátia és a felnőttkori depresszió közötti különbséget hangsúlyozta. Bowlby ezzel szemben ezeket a megfigyeléseket a kötődési rendszer sérülésével magyarázta (Bowlby, 1960b). Eszerint a gyermek a folyamatos csalódások következtében és azok további elkerülésére feladja késztetését az újabb kötődés alakítására. Állandósul a folyamatos „tagadás” (Bowlby, 1960b, 9.o.), annak érzelmi és viselkedéses kísérőjelenségeivel, a Spitz által is leírt csecsemőkori apátiával és passzivitással.

Kötődéselmélet régen és ma

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 253 7

Hivatkozás: https://mersz.hu/hamori-kotodeselmelet-regen-es-ma//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave