Hámori Eszter

Kötődéselmélet régen és ma

Koncepciók, kutatás, módszerek és klinikai vonatkozások Bowlbytól napjainkig


A kötődési viselkedés fejlődése

A kötődési viselkedés szerveződése fejlődési folyamat eredménye. A csecsemő veleszületetten hozza azokat a viselkedéselemeket – szopás, mosolygás, sírás, követés, csimpaszkodás –, amelyek a gondozó válaszreakcióit kiváltják, és a közelség elérését célozzák. Kezdetben a közelségkeresés szükségletére utaló jelzések differenciálatlanul irányulnak a gyermeket gondozó személyekre. A későbbiekben azonban fokozatosan az elsődleges gondozó lesz a célpontjuk, amit Bowlby monotropizálódásnak nevezett. Ha a gondozó szenzitív, azaz érzékeli a csecsemő közelségkeresésre vonatkozó jelzéseit – az első 3-4 hónapban a sírást és a mosolygást –, és azokra konzisztensen és megfelelően gyorsan reagál, azaz válaszkész, akkor a korai szakasz optimális interakciós mintái megfelelő alapot nyújtanak a kötődési viselkedés integrációjához a következő szakaszokban. 9 és 12 hónapos kor között – a kötődési viselkedés monotropizálódásával és az önálló helyzetváltoztatás elindulásával – kezdi el a csecsemő a kötődési személyt biztonságos bázisként használni, akitől a világ felfedezése, azaz az exploráció indulhat. Ugyanebben az időszakban kezdi el a kötődési személyt biztonságos menedékként is használni, akihez ijedtség, fáradtság esetén visszatérhet érzelmi megnyugtatásért, megerősítésért.

Kötődéselmélet régen és ma

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 253 7

Hivatkozás: https://mersz.hu/hamori-kotodeselmelet-regen-es-ma//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave