Környei Ágnes

Emberi jogok a nemzetközi kapcsolatokban


Panaszmechanizmus

Az Afrikai charta 47. cikke létrehozza az államok közötti panaszmechanizmust, amely a kétoldalú tárgyalásokba vetett bizalmat mutatja. A panaszokat meglehetősen bizalmasan kezelik. Ha a Charta részes állama panaszt nyújt be a Bizottságnak, hogy egy másik részes állam megsértette a Charta rendelkezéseit, akkor két eljárásra van lehetőség. Az egyik (48. cikk) szerint közvetlen tárgyalásos úton rendezik az ügyet, amennyiben kielégítő magyarázatot vagy választ kap a másik államtól. Az érintett államnak három hónapja van a válaszra, amelynek „tartalmaznia kell a lehető legtöbb lényeges információt az alkalmazott és alkalmazható törvényekre és szabályokra, valamint a már igénybe vett jogorvoslatra vagy a lehetséges eljárásokra vonatkozóan”. Ha letelik ez az idő válasz nélkül, és nem tudták rendezni az ügyet tárgyalások útján, akkor bármelyik államnak joga van a kérdést a Bizottság elé terjeszteni annak elnökén keresztül. A másik eljárás szerint – ha egy állam nem akar bilaterális tárgyalásokba bocsátkozni a bepanaszolt állammal – közvetlenül a Bizottsághoz fordulhat a Bizottság elnökén keresztül, az AU főtitkárához és az érintett országhoz is eljuttatva a panaszt. Eltérően az egyéni panasztól, kifejezetten a Bizottság elnökének kell címezni a panaszt, és kifejezetten a bepanaszoló állam köteles értesíteni a bepanaszolt államot ahelyett, hogy a Bizottság tenné. Mindkét eljárásra csak a helyi jogorvoslat kimerítése után kerülhet sor, hacsak nem a Bizottság számára is nyilvánvaló, hogy a jogorvoslat észszerűtlenül elhúzódna. Az államok közötti panaszmechanizmust eddig még nem használták.

Emberi jogok a nemzetközi kapcsolatokban

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 260 5

A jegyzet kizárólag a nemzetközi emberi jogokkal, azaz az egyének és csoportok nemzetközileg elismert jogaival, e normák előmozdítását segítő mechanizmusokkal foglalkozik. Tárgyalja az emberi jogok fejlődést abból a szempontból, hogy az miként fogalmazódott meg, tartalmában hogyan bővült, illetve földrajzilag hogyan terjedt el.

A XX. századig nem voltak nemzetközi normák arra, hogyan kell az államoknak bánniuk saját állampolgáraikkal, azt az államok kizárólagos belső joghatósági körébe tartozónak tekintették. Nem volt nemzetközi jogi alap, hogy más államok közbenjárjanak vagy beavatkozzanak más állam állampolgárai érdekében. A Nemzetközi Emberi Jogi Törvény megszületése óta viszont részletes egyetemes jogalkotás folyik.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kornyei-emberi-jogok-a-nemzetkozi-kapcsolatokban//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave