A rossz nyelvek szerint egy befolyásos amerikai médiapolitikus azt mondta egyszer, a televízió és egy mosógép között pusztán annyi a különbség, hogy a mosógépben ruhákat, a tévében filmeket nézhetünk. A hasonlat azt a meglehetősen szélsőségesen szabadelvű felfogást volt hivatott szemléltetni, amely szerint a médiát szükségtelen törvények, jogszabályok közé szorítani, mert az a működése során – a gazdasághoz, mint nagy társadalmi alrendszerhez hasonlóan – önszabályozó mechanizmusokkal létrehozza saját működési kereteit. Ez bizonyos esetekben igaz is lehet, hiszen például a magyar szabályozásban is jól ismert reklámkorlátozások (ti. adott időn belül maximalizálja a törvény a leadható reklám mennyiségét) általában jogi megszorítások nélkül is működnek, hiszen a rádiók, televíziók alapvetően a minél kevesebb reklám sugárzásában érdekeltek, ellenkező esetben elveszítik a közönségüket. Be kell azonban látnunk, hogy ez csak egy a ritka kivételek között. A média ugyanis a szükséges és arányos korlátozás nélkül káros, sőt veszélyes lehet. A korlátozás mikéntje és mértéke az egyik legkényesebb kérdés minden modern, polgári demokrácia életében. Elsőként ezt a kérdést járjuk körbe, nem szigorúan jogi szempontból, inkább a média társadalomban betöltött szerepét vizsgálva. Ebben elsősorban a téma kiváló szakértőjének, Zsolt Péter médiaszociológusnak ide vonatkozó, Médiaháromszög című munkáját hívjuk segítségül.