Pikó (2002) szerint a depresszió nem más, mint az „önmegvalósítás deficitje”. A mai modern társadalom egyik legfontosabb értéke a teljesítmény. A teljesítmény mércéje alapján kerül megítélésre az önmegvalósítás sikeressége, mely annak függvénye, hogy az egyén mennyire sikeres a társadalmi normák által kitűzött célok és értékek megszerzésére. A buktató ott van, hogy a fogyasztói társadalom ezek megszerzésének útjára vonatkozóan nem ad tanácsot, elérésükre számtalan út lehetősége kínálkozik. Ha azonban a személy ezen értékek megszerzésében elbukik, a rossz döntésekért való felelősség és a kudarc a személyt terhelik, a társadalom tagjai a vesztesek kategóriájába sorolja őket, amely a bűntudat érzésén keresztül vezet a depresszió kialakulásának lehetőségéhez. A fogyasztói társadalmakra jellemző énközpontúság interperszonális konfliktusok kialakulásához vezet, amelyek hatékony konfliktuskezelési stratégiákat igényelnek. Ezek közül a társadalom tagjai azokat preferálják, amelyek a kellemetlen eseményeket minél gyorsabban és minél kevesebb egyéni ráfordítással szüntetik meg, lehetőség szerint minél nagyobb örömet okozva, vagyis dohányzással, növekvő alkohol és drogfogyasztással, hangulat és szorongásoldók szedésével. Amennyiben a személy ezekkel nem kíván élni, kénytelen pszichológiai eszközök segítségével a stresszel küzdenie, mely három szinten valósulhat meg (Kopp–Skrabski, 2001):