Elsőként és mindenek előtt le kell szögezni, hogy minden öngyilkosságra utaló kommunikációt komolyan kell venni, annak ellenére, hogy az észlelő szerint csupán lélektani zsarolással vagy fenyegetőzéssel áll szemben. Minden szándék mögött egy személy és annak szenvedése mutatkozik meg, melynek megoldására a szándékot kifejező személy nem talált más módot. Ennek semmibe vétele, nyilvánvalóvá tétele nem enyhíti a személyiség beszűkülését, hanem megerősíti a krízisállapotot, és az azt kialakító beszűkült gondolatokat. Ugyanakkor az észlelő általában nem képzett pszichoterápiás módszerekben, így szerepe a megnyugtatásban és empátiás megértésben lehet. Öngyilkossággal fenyegetőző személy pszichoterápiáját pszichoterapeuta végzi, aki fel van készülve az ilyen személyekkel folytatott kezelések nehézségeire, mint például az indulatáttételre, vagyis az olyan érzések megjelenésére a pszichoterápiás kapcsolatban, amely ambivalens érzésekkel tarkított. Ez a sajátos kapcsolatminta néha azt hozza magával, hogy a beteg az orvost kezdi fenyegetni az öngyilkossággal, és kezdi el mintegy zsarolni. További figyelmet érdemlő tény, hogy az öngyilkosságveszély megbeszélése a klienssel szintén tapasztalatot igényel, hiszen nem elég csupán a tény megállapítása, szükséges további intervenciós beavatkozások megtétele is a keletkező problémák elhárítására. Vagyis az az öngyilkosságveszély megbeszélése pszichoterapeuta feladata, amelyhez pszichoterápiás képességek, készségek, tapasztalatok szükségesek.