Bartha Csilla (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXVIII.

A többnyelvűség dimenziói: Terek, kontextusok, kutatási távlatok


Tudományos implikációk

A QUALIROM projekt – véleményem szerint – kiváló példa a nyelvi vezetésre transzdiszciplináris kutatási körülmények között. A vezetés fogalma, a komplex vezetéselmélet szerves részeként (Uhl-Bien et al. 2007, idézve Filipović 2015), a heterachikusan1 szervezett gyakorlóközösségekkel van összefüggésben, ahol a tevékenységeket az adott közösség bármely tagja szabadon kezdeményezheti, ebben az esetben a QUALIROM gyakorlóközösségen belül, függetlenül az egyén iskolai végzettségétől és angol – mint a tudományos kommunikáció nemzetközi nyelve – nyelvtudásától. Mint már említettem, ennek a sajátos gyakorlóközösségnek fő eleme a spontán nyelvi viselkedés. A spontaneitás folyamatként értelmezendő, amely magában foglalja: „(1) a meglévő elemek újraformálódását az eredeti elemektől kvalitatívan különböző kimeneti célok elérése érdekében, és (2) az önszerveződést” (Uhl-Bien et al. 2007, 308, idézve Filipović 2015, 39). A QUALIROM közösségen belül új kommunikációs minták jelentek meg, amelynek során a különböző nyelvek és a romani nyelvváltozatok elemeit szabadon és felváltva használták azért, hogy elérjék a kívánt kommunikatív és társadalmilag hasznos célokat. Adaptív2 vezetők születtek, a lelkes, új és konstruktív szövetségeket alkotni kész egyének informális és adaptív interakciói során. A tény, hogy pár lépéssel továbbléptek, és mint a szerbiai romani beszélők esetében, oktatási civil szervezetet alapítottak, és megpróbáltak akkreditáltatni egy nemzeti oktatási szemináriumot a QUALIROM tapasztalataik alapján, azt mutatja, hogy túlléptek az adaptív vezetésen, és képessé tevő vezetőkké váltak, készen arra, hogy a tudásukat az eredeti gyakorlóközösségen – ahol az adott kommunikatív gyakorlatok megjelentek – kívül is alkalmazzák. Az utolsó és leglényegesebb vezetési szint, amely bármilyen társadalmi változás elismertetéséhez szükséges a nyelvoktatás-politikában, az adminisztratív vezetés, mely „formális menedzseri szerepű egyének és csoportok akcióira vonatkozik, akik olyan tevékenységeket terveznek és koordinálnak, amelyek szervezetileg előírt kimenetek hatékony megvalósítását célozzák” (Uhl-Bien et al. 2007, 305, idézve Filipović 2015, 39). Ezt a fajta vezetési szintet, amennyire én tudom, még egyetlen romani nyelvpolitikai és tervezési kontextusban sem sikerült elérni. Véleményem szerint ez annak köszönhető, hogy a felhatalmazásra (empowerment) hierarchikusan szervezett társadalmainkban még mindig a hatalomért folytatott küzdelemként, dominanciaként tekintenek, és nem „a hatalom pozitív, megerősítő és képessé tevő fogalmaként” (Allen 1998, 458). Minden lépés, amely alulról felfelé irányuló nyelvi és társadalmi változás felé mutat, fenyegetésnek számít a hivatalos nyelvtervezők hatalmára és legitimációjára nézve, akiket felülről lefelé neveztek ki (oktatási, politikai vagy egyéb) állami intézmények vagy az adott oktatási rendszer.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXVIII.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 059 935 1


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

Az elmúlt időszak változásai az európai ember számára (is) gyökeresen átformálták azt a viszonyrendszert, azokat a globálistól a lokálisig terjedő, ám egymástól nem függetleníthető értelmezési kereteket, melyekben a szereplők a tér, idő, a helyhez kötöttség, a mozgás, határ, identitás, tudás, tanulás, kultúra, nemzet, állam, kommunikáció, valóság, nexus, medialitás, ágencia, különösen pedig a nyelv, nyelvi gyakorlat fogalmait értelmezik. Mindazonáltal rendkívül összetett, változó és ellentmondásos mindaz, amit a nyelvi források, az ezekhez való hozzáférés és a globalizáció összefüggéseiről, a folyamat hatásairól mondhatunk.

Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok jelen kötetének elsődleges célja a mindennapjainkat egyre inkább körülvevő, kiterjedt és sokarcú, a tudományban hosszú ideig mégis periférikusan kezelt jelenségkör, a két- és többnyelvűség értelmezéseinek, főbb diskurzusainak és eddig kevesebb figyelmet kapott kutatási irányainak felvillantása. E komplex viszonyrendszerben jó néhány magától értetődőnek, (nyelv)ideológiai irányultságoktól mentesnek vélt fogalom, kérdéskör kritikai újragondolásával a nyelvhasználók, a változatosság, a hozzáférés és a tevékenység egységét, ennek szociokulturális, történeti és ideológiai beágyazottságát állítjuk középpontba, reflektálva a kérdéskör multidiszciplináris jellegére, a kutatás, a kutató és kutatottak, a tudás és tanulás gyökeresen átalakuló szerepére, valamint a mindebből adódó tudományos és gyakorlati kihívásokra.

A kötet öt fejezetbe rendezve tárgyalja e szerteágazó tudományterület néhány alapvető megközelítését, tematikai, diszciplináris és módszertani komplexitását. A tanulmányok többsége az új módszertani irányok és nézőpontok beemeléséből, a hagyományos diszciplináris határok lebontásából létrejövő új értelmezési lehetőségeket is szemlélteti. Az itt megjelenő kutatások a magyarországi (pl. siket vagy cigány) nyelvhasználói közösségek és a határon túli magyarok (ausztráliai magyar diaszpóra, erdélyi, moldvai, kárpátaljai magyar közösségek stb.) nyelvhasználatát, változatos nyelvi elrendezéseit, (több)nyelvűségét a sajátságok kiemelése mellett más nyelvhasználói csoportokkal és egymással is azonos leírási keretben, - a sorozat történetében újdonságnak számító QR kódok segítségével immár magyar és nemzetközi jelnyelven is hozzáférhetővé téve - szemlélik, a kutatás újabb tereit, terepeit és perspektíváit nyitva meg.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kenesei-bartha-altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxviii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave