Kelemen János (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXVI.

Túl a nyelvfilozófián


1. Bevezető – a fordítás hűsége és a megértés

Szövegkiadásokban – szóljanak a szűkebb szakmai vagy a tág olvasóközönségnek – gyakorta találkozunk magyarázó jegyzetekkel. Ezek a – például történelmi, kulturális, vagy akár magára a nyelvhasználatra vonatkozó –, metanyelvinek1 nevezhető magyarázatok hivatottak arra, hogy megvilágítsák a főszöveg egyes részeit, amelyek az olvasó számára a történelmi-kulturális vagy a nyelvi távolság okozta hiányos ismeretei folytán esetleg nem érthetőek. Ennek az eljárásnak csak speciális esete, amikor a fordító fűz hozzá magyarázatokat a fordításához, sokszor azért, mert úgy találja: a célnyelven nem adható vissza az, ami a forrásnyelven kifejeződött. Ilyenkor a fordító sokszor az eredeti nyelv kifejezéseit is felhasználva reflektál rájuk a célnyelven – ezzel mindkét nyelv eszközeivel él, úgyszólván két nyelv között „ingázik”. Ha elfogadjuk azt, ahogyan Jakobson a fordításokat három csoportba osztotta – (1) egy nyelven belüli parafrázis, vagyis nyelvi jeleknek ugyanazon nyelv más jeleivel való visszaadása; (2) nyelvek közötti fordítás, vagyis az egyik nyelv jeleinek a másik nyelv jeleinek segítségével történő visszaadása; (3) transzmutáció: jelrendszerek közötti fordítás (Jakobson 1992, 483) –, úgy az a megoldás, amely a fordítást metanyelvi magyarázatokkal egészíti ki, a fordítás első és második válfaját ötvözi: az (1) alá sorolható magyarázat vonatkozik a (2) alá tartozó szövegekre: részben a lefordított – tehát a magyarázattal azonos nyelvű – szövegre, részben azonban a másik nyelven íródott eredetire is.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXVI.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 059 932 0


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok jelen kötete nyelvfilozófiai, nyelvlogikai kérdésekkel foglalkozik. Alcíme - Túl a nyelvfilozófián - nem azt jelenti, hogy túlléptünk, vagy túl kellene lépnünk a nyelvfilozófián, hanem azt, hogy mindenképpen túl vagyunk egy olyan filozófiatörténeti korszakon, amelyben a nyelvfilozófia egy adott szerepet játszott. Túl vagyunk a kérdésfeltevések és válaszok bizonyos típusain, amelyeket új kérdésfeltevések és választípusok váltanak fel. Ezt fejezi ki kötetünk szerkezete is, bár természetesen sem rendszeres, sem történeti értelemben nem foghatja át a nyelvfilozófia egészét, és jóval több területet hagy figyelmen kívül, mint amennyit át tud tekinteni.

Az itt olvasható tanulmányok olyan, a nyelvfilozófia körébe tartozó problémákról szólnak, sokszor meglepően új megközelítésben, mint Frege szemantikájának felülvizsgálata, a „hazug” típusú paradoxonok kiküszöbölése a tárgynyelv és metanyelv megkülönböztetése nélkül, fogalmi igazságok és analitikusság, az intenzionális jelenségek megjelenése egyszerű mondatokban, a normák nyelve és logikája, tulajdonnevek és direkt referencia, az innátizmus kérdésköre vagy Wittgenstein-képünk változásai. A kérdések és válaszok eredetiségét és a lehetséges megközelítési módok gazdagságát figyelembe véve néhány esetben kötetünk az adott tanulmányhoz kapcsolódó vitacikket is közread.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Filozófiai Intézetében 2012-ig mintegy másfél évtizeden át működött az MTA-ELTE Nyelvfilozófiai Kutatócsoport, amelynek évente megrendezett hazai és nemzetközi konferenciái az ezen a területen dolgozó kutatók jelentős seregszemléi voltak. A jelen kötet legtöbb szerzője is a kutatócsoport tagjaként vagy azzal szorosan együttműködő külső munkatársként folytatta tudományos tevékenységét életének egy szakaszában. Kötetünk a maga módján az egykori Nyelvfilozófiai Kutatócsoportnak is emléket állít.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kenesei-kelemen-altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxvi//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave