Kelemen János (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXVI.

Túl a nyelvfilozófián

4.1. Privát fájdalmat birtokolni

A privátnyelv-kritikának vannak persze kevésbé általános, közvetlenül az érzetszavak használatára vonatkozó rétegei is. Közülük csupán két aspektussal szeretnék foglalkozni: (1) Wittgenstein szerint az olyan mondatokkal, mint a Fájdalmaim vannak, „nem mutatok rá valamely személyre, akinek a fájdalmai vannak” (PU 404), már csak azért sem, mert itt „nincsen szó valamilyen szubjektumról, tehát Én-ről sem”. És ezért nincs szó itt „’birtoklás’-ról [’Haben’] sem” (PU 398): sem birtokosról, (2) de birtoklott tárgyról sem. Érzéseink ugyanis nem tárgyak, amelyekről úgy beszélhetnénk, mint mondjuk egy könyvről, amelyre mint tárgyra rámutathatunk, s amelyet kizárólagosan birtokolhatunk, mások elől egy sötét fiókban elzárhatunk, még azt is eltitkolhatjuk, hogy megvan nekünk, és csak titokban, magányosan, csendben olvasgatjuk. Amikor érzéseinkről e szerint a séma szerint beszélve úgy véljük: a bensőnkben, idegen pillantások elől a többiek elől elzárva tarthatjuk, privátim őrizhetjük őket, akkor valójában nyelvünk analógiáitól hagyjuk magunkat félrevezetni. Wittgenstein érvelésének lényeges mozzanata, hogy a mondottak csak a jelen idejű egyes szám első személyű fájdalomnyilvánításokra állnak. Mások fájdalmairól beszélhetünk kívülállóként úgy, mint dolgokról, s még saját elmúlt fájdalmainkról is lehetséges tárgyiasító beszámolót adnunk. Fájdalmat ugyanis csak jelen időben nyilvánítunk meg (és még ez sem kizárólagos: például az orvosnál jelen fájdalmunkat is igyekszünk többnyire pontosan leírni).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 059 932 0

Nyelvészet Szabadon elérhető kiadványok

A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok jelen kötete nyelvfilozófiai, nyelvlogikai kérdésekkel foglalkozik. Alcíme - Túl a nyelvfilozófián - nem azt jelenti, hogy túlléptünk, vagy túl kellene lépnünk a nyelvfilozófián, hanem azt, hogy mindenképpen túl vagyunk egy olyan filozófiatörténeti korszakon, amelyben a nyelvfilozófia egy adott szerepet játszott. Túl vagyunk a kérdésfeltevések és válaszok bizonyos típusain, amelyeket új kérdésfeltevések és választípusok váltanak fel. Ezt fejezi ki kötetünk szerkezete is, bár természetesen sem rendszeres, sem történeti értelemben nem foghatja át a nyelvfilozófia egészét, és jóval több területet hagy figyelmen kívül, mint amennyit át tud tekinteni.

Az itt olvasható tanulmányok olyan, a nyelvfilozófia körébe tartozó problémákról szólnak, sokszor meglepően új megközelítésben, mint Frege szemantikájának felülvizsgálata, a „hazug” típusú paradoxonok kiküszöbölése a tárgynyelv és metanyelv megkülönböztetése nélkül, fogalmi igazságok és analitikusság, az intenzionális jelenségek megjelenése egyszerű mondatokban, a normák nyelve és logikája, tulajdonnevek és direkt referencia, az innátizmus kérdésköre vagy Wittgenstein-képünk változásai. A kérdések és válaszok eredetiségét és a lehetséges megközelítési módok gazdagságát figyelembe véve néhány esetben kötetünk az adott tanulmányhoz kapcsolódó vitacikket is közread.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Filozófiai Intézetében 2012-ig mintegy másfél évtizeden át működött az MTA-ELTE Nyelvfilozófiai Kutatócsoport, amelynek évente megrendezett hazai és nemzetközi konferenciái az ezen a területen dolgozó kutatók jelentős seregszemléi voltak. A jelen kötet legtöbb szerzője is a kutatócsoport tagjaként vagy azzal szorosan együttműködő külső munkatársként folytatta tudományos tevékenységét életének egy szakaszában. Kötetünk a maga módján az egykori Nyelvfilozófiai Kutatócsoportnak is emléket állít.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kenesei-kelemen-altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxvi//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero