Boros Gábor

Módszer, metafizika, emóciók


b) „Szubsztantív” és „naturalizált” történelemfilozófia Spinozánál

Amíg csak filozófiatörténészek lesznek, aligha fognak lankadni azok a hermeneutikai erőfeszítések, amelyek Spinoza két, egy időben írt munkáját és a bennük megjelenő filozófiai attitűdöket próbálják összeegyeztetni. Spinoza 1662-től dolgozott az Etikán, amelynek fenn nem maradt, akkoriban végsőnek tartott változatával el is készült a hetvenes évek elejére. Viszont az Etika mai változatában – amely pont e tekintetben valószínűleg csak kevéssé térhet el a korábbitól – nagyon komoly, elméleti megalapozását adja az inkább csak anekdotaszerű, filozófiailag igazán nem megalapozott, descartes-i történelemellenességnek. Az Etika egybefűzi az egy szubsztancia, az egy természet és az egy Isten szálakat egyetlen koherensnek tűnő szemantikai hálóvá, amiből, ha belegondolunk, semmi jó nem származhat a történelemre nézvést. Ha a mechanikai filozófia kontextusában a természet szubsztanciává s Istenné tétetik, a történelem redukálására, azaz naturalizálására, vagy egyenesen eliminálására való törekvés már semmiképp sem lehet meglepő. Hiszen míg a „természet” a 17. században az emberi világ naturalizálásának, különösségétől való megfosztásának kulcsszava, addig a „történelem”, gyökerében legalábbis, mégiscsak a természeten belül ám egyszersmind rajta kívül is – a már többször idézett kifejezéssel „államként az államon belül”315 – létező emberiség jelzése. A természetmegismerés 17. századi, s különösen spinozai koncepciójához tartozik mind a közös fogalmakból adekvát ideák felé haladó ész, mind az Isten egyedi lényegéből a partikuláris dolgok lényege felé haladó értelem megismerési módja, amelyek a feltétlen bizonyosságot önmagukban hordják, vagyis nem szorulnak rá semmiféle külső jelre mint kritériumra.316 Mind az ész, mind az értelem sub specie aeternitatis tekint a számukra feltáruló világra, miközben mindaz, ami nem tárul fel számukra, a képzelet inadekvát ideákat generáló megismerési módjához soroltatik. NB. ide tartozik az emlékezet is,317 amely egy szubsztantív történetfilozófiában nyilvánvalóan kitüntetett szerepet kellene kapjon. Csak az imaginációnak ezen a szintjén van „előbb, most s utóbb”, ám ez az időbeliség éppenséggel kételyt, bizonytalanságot gerjeszt, s pontosan ez az, aminek okán az általuk jellemzett megismerési mód alkalmatlanná válik az igazi tudás megszerzésére.

Módszer, metafizika, emóciók

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 059 937 5

Hivatkozás: https://mersz.hu/boros-modszer-metafizika-emociok//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave