Kelet-Közép-Európának egyre nagyobb a jelentősége India külkereskedelmében. Ennek egyik oka, hogy a térség jó „belépési kaput” biztosít azon feltörekvő cégek számára, amelyek az európai piacra igyekeznek betörni. A kelet-európai belépés két szempontból is fontos. Egyfelől, nemcsak földrajzilag vannak közel ezek az országok a nyugat-európai piachoz, de szervesen integrálódtak az európai logisztikai hálózatba. Akár ha az infrastrukturális kapcsolódásokat nézzük, akár ha azokat a kiterjedt – jellemzően német – feldolgozóipari termelési hálózatokat, amelyekbe a legtöbb térségbeli ország gazdasága ágyazódik, köszönhetően a rendszerváltás utáni átmenetben kialakított szakosodásuknak (Gerőcs–Pinkasz, 2018). A térség gazdaságait továbbá a magasan képzett és olcsó munkaerő jellemzi, ami a nyugati, de egyre inkább a feltörekvő országokból jövő befektetések számára is vonzerőt jelent (ezt illusztrálja az indiai tőkeállománya megoszlása a régión belül a 6.8. ábrán). Másodszor ezek az országok az Európai Unió egységes belső piacának a tagjai, ami jogi (piacvédelmi) szempontból is könnyebbséget jelent, hiszen általában azok a kereskedelmi szabályok vonatkoznak az itt működő indiai cégekre, amelyek Nyugat-Európában is érvényesek.