Tölgyes Tamás

Pszichofarmakológia a klinikumban


Az antipszichotikumok farmakokinetikája

Az antipszichotikumok zsíroldékony vegyületek, ezért orálisan és parenterálisan is jól adagolhatók. Per os adagolásuk esetén, jó felszívódásuk ellenére, hozzáférhetőségüket a máj „first pass”-effektusa csökkenti. Ennélfogva a bevitt gyógyszermennyiségnek csupán 25-65%-a válik a szervezet számára hozzáférhetővé. Legtöbbjük nagyon erősen kötődik plazmafehérjékhez és szöveti fehérjékhez, gyorsan eloszlanak és lassan eliminálódnak. Eliminációs felezési idejük általában 20-40 óra között van, így a hatásuk 20-24 órán át fennmaradhat (Tímár 2011). Az atípusos benzamidok és a risperidon fehérje-kötődése viszonylag alacsony, felezési idejük rövidebb. A risperidonnak ugyanakkor aktív metabolitja van, melynek felezési ideje lassú (Tímár 2011). Legtöbbjük a májban, elsősorban mikroszomális oxidáció, majd ezt követő, többnyire glukulonsavas konjugáció útján metabolizálódik (Fazekas és Martényi 1993, Tímár 2011). A metabolitok többsége inaktív, vízoldékony vegyület, mely nagyrészt a vesén keresztül ürül ki, kisebb mértékben pedig az epével választódik ki. A placentán keresztül az antipszichotikumok bejutnak a méhbe és a magzatba, illetve az anyatejjel a csecsemő szervezetébe (Tímár 2011).

Pszichofarmakológia a klinikumban

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 264 3

Hivatkozás: https://mersz.hu/tolgyes-pszichofarmakologia-a-klinikumban//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave