Bacont minden eddigi elméletben való kételkedése a természet konkrét tényeinek gyűjtögetésére sarkallta. Descartes (3.4-2, 3.4-3 és 3.4-4 ábra; XVIII. színes tábla), minthogy egészen más alkatú elmével rendelkezett, egészen más utat is választott, hogy a biztos igazsághoz jusson. Kora leg-jobb tudományos nevelését kapta a La Fleche-i jezsuita iskolában. Ott alakult ki benne az a meggyőződés, hogy mindaz, amit tanult, vitatható, semminek az igazsága nem látható be minden kétségen felül, egyetlen kivétellel, a matematika igazságainak kivételével. Meg is fogalmazta, hogy miért hisz a matematikai tételek igazságában: A matematika módszerében rejlik a biztos igazságok megtalálásának záloga. Mert olyan igazságokból indul ki a matematika, amelyek az elme számára világosak és tiszták. Ezek az axiómák. Majd ezután egy gondolatláncon keresztül, amelynek minden egyes lépése tisztán és világosan az előző lépés következménye, jut el a legbonyolultabb tételeihez is. Descartes előtt egy olyan természettudomány képe lebegett, amelynek minden állítása egy megkérdőjelezhetetlen igazságból kiinduló, világos, logikus lépésekből álló gondolatlánc egyik végső szemét alkotja. Descartes törekvése tehát arra irányult, hogy ezt a világosan és tisztán belátható kiinduló igazságot megtalálja. Mindenekelőtt a kérdés megoldására szabályokat állított fel önmagának, amelyeket mint vizsgálati módszert másoknak is javasol. Ez a négy szabály: