Simonyi Károly

A fizika kultúrtörténete a kezdetektől a huszadik század végéig


A kozmosz méretei. Geográfia

A számoszi Arisztarkhosz, akinek heliocentrikus rendszeréről Arkhimédészen és Plutarkhoszon keresztül közvetett ismeretünk van, részletesen foglalkozott a legfeltűnőbb két égitest, a Nap és a Hold méreteivel és ezek Földtől való távolságával. Erről szóló műve, A Nap és Hold alakja és távolsága fennmaradt. Ebben a Föld átmérőjéhez mint egységhez viszonyítva megadta a Hold átmérőjét, a Nap átmérőjét, a Hold–Föld távolságot és a Nap–Föld távolságot. Ezek meghatározására a következő mérhető adatokból indult ki (1.4-14a ábra). Legyen a Hold látószöge a Föld egy tetszés szerinti pontjából αH, a Nap látószöge pedig αN. Ezen látószög értéke változik annak következtében, hogy sem a Hold, sem a Föld pályájának alakja nem pontosan kör alakú. Mindkét égitest számára ez a szög 30′ körüli érték. Ha most akár a Hold, akár a Nap átmérőjét ismerjük, ezen szög ismeretében a távolságot meg tudjuk határozni; vagy fordítva: a távolság ismeretében az égitest átmérőjét. A Nap és a Hold Földtől való távolságának viszonyát Arisztarkhosz az 1.4-14b ábrán látható igen szellemes, de nem túlságosan pontos adatokat szolgáltató eljárás segítségével határozta meg. Először is észrevette, hogy amidőn a Holdnak a Földről pontosan a felét látjuk megvilágítva, akkor a Hold–Nap és a Hold–Föld irány merőleges egymásra. Ha tehát megméri ebben az esetben a Föld–Hold és a Föld–Nap iránya által bezárt αHN szöget, akkor az FHN háromszögből a Föld–Nap és a Föld–Hold távolság viszonya meghatározható. A mérési nehézség abban állt, hogy az αHN szög nagyon közel áll a derékszöghöz. Eltérése attól mindössze 8′. Ilyen kis eltérést pedig Arisztarkhosz még nem tudott mérni, csak becsülni.

A fizika kultúrtörténete a kezdetektől a huszadik század végéig

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 490 6

A magyar természettudományos könyvkiadás talán legjelentősebb műve most először jelenik meg a legendás szerző által megalkotott teljességében. A 2001-ben elhunyt Simonyi Károly legutoljára egy német kiadás számára dolgozott könyvén, s az ekkor keletkezett szakaszok, amelyek a XX. század utolsó évtizedét is átfogják, csak most jutnak el a hazai olvasókhoz. A fizika kultúrtörténete az emberi gondolkodással egyidős tudományág fejlődését mutatja be a kezdetektől napjainkig. Az izgalmas történetet a fontos mérföldköveket jelentő kísérletek, elméletek és bizonyítások könnyen érthető leírásán túl a fizikával sokszor szorosan összefonódva kibontakozó egyetemes bölcselet és művészet alkotásaiból választott szemelvények illusztrálják. A könyv tanúsága szerint egy-egy jelentős természettudományos felismerés ugyanakkora teljesítmény és a civilizáció ugyanolyan ünnepe, mint a kultúra vagy művészet bármely közismert, nevezetes alkotása. Mindkettő egy tőről, az emberi zsenialitásból fakad. A mű népszerűségét éppen az adja, hogy befogadásához nem kell túlzottan sok fizikai ismeret, így mindenki, aki a kultúra értékei iránt fogékony, értékes olvasmányként forgathatja.

Hivatkozás: https://mersz.hu/simonyi-a-fizika-kulturtortenete//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave