Kulcsár Szabó Ernő

Költészet és korszakküszöb

Klasszikusok a modernség fordulópontján


Honnan és hová? Az „önmegszólító” vers távlatváltozása a kései modernség korszakküszöbén

A műalkotás két létesítő sajátossága körül nagyjából szakmai egyetértés feltételezhető. Az egyik a maga nem időn kívüli „tárgyszerűségében” elgondolható olyan egyediség, amely fenomenalitás és materialitás kölcsönösségében mindig képződményszerűen tárul föl a befogadás számára. Ennek értelmében az esztétikai tapasztalat ugyan az érzékek megszólításával veszi kezdetét, de ami itt feltárul, nem marad tisztán az érzékek tartományában. Úgy alakul egyedivé, hogy a benne megtörténő igazság jóvoltából több lesz puszta materiális önmagánál. Az pedig, hogy a szépség nem egyszerűen az érzékeket nyűgözi le, a műalkotás ama másik meghatározó sajátosságából következik, hogy az irodalom esztétikai tapasztalatának a nyelv az elsődleges, pontosabban: konstitutív médiuma. Ami közelebbről azt jelenti, hogy a nyelv egyszerre közege és végrehajtója is a képződményi létesülésnek. A szavak értelmének és hangzásának egysége a fenti okból nem tehető az összetartozásukat mondottra és hordozóra bontó analízis tárgyává. Az olvasás tapasztalatában megszólaló szöveget azért nehéz (ha egyáltalán lehetséges) lingvisztikai elemzés tárgyává tenni, mert benne a szó nem egyszerű jelként funkcionál, és a nyelviség teljesítménye itt nem merül ki szótár és grammatika5 összjátékában.

Költészet és korszakküszöb

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 309 1

Jelen kötet írásai közvetlenül vagy áttételesen arra törekedtek, hogy bő két évtized kutatásaira támaszkodva megmutathassák: az 1920/30-as évek korszakküszöbén nem valamiféle hatástörténeti véletlennek köszönhető a kiemelkedő alkotások szokatlan megszaporodása. Története folyamán talán először fordul elő, hogy a magyar költészetnek nem megkésett, követő, epizodikus vagy utánzó jellegű a részesedése egy nagyszabású világirodalmi fordulatban. Az értelmezéseknek olyan poétikai történések – s velük a korszak új önmegértésének kérdései – állnak a középpontjában, amelyek minden kétséget kizáróan a kortárs európai líra élvonalába, Benn, Valéry, Eliot, Pound, Kavafisz és Mandel’stam mellé emelik a kései Kosztolányi, illetve József Attila és Szabó Lőrinc nem is egy alkotását. A Te meg a világ (1932), a Medvetánc (1934) és a Számadás (1935) verseinek szemléleti-poétikai újításaival olyan messze ható költészettörténeti fordulat veszi kezdetét a magyar modernségben, amelynek valódi jelentőségét a maga következményeiben – a korszak iránt elmélyülő érdeklődés ellenére – máig sem látjuk még igazán pontosan.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kulcsar-kolteszet-es-korszakkuszob//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave