Bánréti Zoltán (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIX.

Kísérletes nyelvészet


Viselkedéses vizsgálati módszerek

A vizuális megerősítésű audiometria nyújtotta az első elterjedt módszer alapját (Moore–Wilson 1978). Az eljárás során operáns kondicionálást végeznek, amelyben a csecsemő fejfordítását vagy tekintetének egy adott hang felé irányítását megerősítik, míg a más hangok irányába történő fejfordítást nem. A kondicionált fejfordítási reakció megléte – azaz, hogy csak az eredetileg megerősített hang váltja‑e ki – jelzi a megkülönböztetést. (A módszert eredetileg zajban megjelenő hangok detektálásának vizsgálatára fejlesztették ki. Innen származik a neve.) Bár a módszer előnye, hogy egyetlen ülésben több megkülönböztetést is lehet vele vizsgálni, hátránya, hogy az ingert rövid idővel követő fejfordítási reakció megbízhatóan csak 5 hónapos kortól jelenik meg, valamint hogy sok csecsemőt kell a vizsgálatból kizárni, mert nem kondicionálódnak, azaz nem tanulják meg a megkülönböztetést jelző választ. A kondicionálás megerősítési eljárását finomították Werner és munkatársai (Olsho et al. 1987; Werner 1995). Az eljárás során nem kizárólag a fejfordítási reakció, hanem bármilyen, a megerősítendő hangot követő viselkedésváltozás (pl. a szemek tágra nyitása, szemöldökráncolás, stb.) kondicionálását végzik el. Ez lehetővé teszi fiatalabb csecsemők vizsgálatát.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIX.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 059 933 7


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

Ez a kötet kísérletes nyelvészeti tanulmányokat tartalmaz, azaz olyan kutatások eredményeit ismerteti, amelyek egy tág értelemben vett „laboratóriumban" végzett kísérletek eredményein alapulnak. A kötet koncepciója szerint mind a legmodernebb technikai eszközrendszerekkel felszerelt kísérleti laboratóriumi struktúra, mind valamilyen speciális terep (óvoda, iskola, rehabilitációs intézet), mind pedig az internet, például a Facebook is szolgálhat kísérlet lefuttatásának kereteként. A nyelvészetben alkalmazott kísérletek módszertana természetesen követi a tudományos kísérletek általános paradigmáját és megőrzi annak lényeges jegyét: hogy megismételhető, objektív legyen.

Amíg számos interdiszciplináris területen, így például a neurolingvisztikában és a pszicholingvisztikában, a tudományos kísérleteket a 19. század óta alkalmazzák, addig az olyan nyelvészeti témákban, mint a nyelvtan készítése, a nyelvleírás, viszonylag újabb fejlemény a kísérletes módszertan alkalmazása. Ezt sok minden motiválta, többek között a kurrens nyelvészeti modellek, elméletek és variánsaik versengései és ennek kapcsán olyan objektív bizonyítékok keresése, amelyek csak kísérleti helyzetekben állíthatók elő.

Kötetünk tanulmányait négy tematikus egység szerint csoportosítottuk: 1. Nyelvleírási kérdések, 2. Nyelvelsajátítás, 3. A mesterségesnyelvtan-elsajátítási paradigma alkalmazásai, 4. Nyelvi zavarok.

A szerzők között nemcsak a terület jelentős ismertségű személyiségei, hanem külföldről korábban hazatért, vagy más országokban dolgozó és az itthoniakkal szoros kapcsolatokat fenntartó, sőt Magyarországon működő külföldi kutatók is megtalálhatók, példázva a magyarországi nyelvészet nemzetközi beágyazottságát. Nyolc tanulmány esetében a szerzők mellékeltek a kísérleteik hátteréhez, például az adatbázisokhoz, vagy a keretként szolgáló kutatási projekthez és kutatócsoporthoz elvezető internetes linkeket, melyeket QR-kódok formájában adunk meg. A QR-kódok okostelefonnal azonnal aktív linkekre fordíthatók.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxix//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave