Bánréti Zoltán (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIX.

Kísérletes nyelvészet


A nyelvfejlődési zavar mint tanulási deficit

A nyelvi zavar tanulási nehézségként való azonosításával kapcsolatban három fő elképzelés alakult ki. A tanulási deficit első átfogó megfogalmazása a procedurális deficit hipotézise (PDH, Ullman–Pierpont 2005) volt, amely azt feltételezi, hogy a nyelvi problémák az őket kísérő nyelven kívüli tünetekkel együtt a procedurális emlékezeti rendszer alulműködésének a következményei. A hipotézis az emlékezeti rendszerek procedurális-deklaratív megkülönböztetésére épít (Squire et al. 1993). E szerint a felosztás szerint az emberi emlékezet több párhuzamos rendszerből áll. A deklaratív rendszer a tényszerű információ, míg a procedurális a szokások, ismétlődések, szabályok elsajátításáért felelős. Ullman és munkatársai a deklaratív-procedurális felosztásra leképezhetőnek tekintik a nyelvi funkciókat is: a lexikont a deklaratív rendszerrel lehet párhuzamba állítani, a nyelvtani működést pedig a procedurális rendszerrel (Ullman et al. 1997). Ez a felosztás egyben azt is jósolja, hogy a procedurális rendszer sérülése nyelvtani zavarokhoz vezet, illetve a nyelvtani zavar lehet általában a procedurális rendszer sérülésének következménye (Ullman–Pierpont 2005).

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIX.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 059 933 7


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

Ez a kötet kísérletes nyelvészeti tanulmányokat tartalmaz, azaz olyan kutatások eredményeit ismerteti, amelyek egy tág értelemben vett „laboratóriumban" végzett kísérletek eredményein alapulnak. A kötet koncepciója szerint mind a legmodernebb technikai eszközrendszerekkel felszerelt kísérleti laboratóriumi struktúra, mind valamilyen speciális terep (óvoda, iskola, rehabilitációs intézet), mind pedig az internet, például a Facebook is szolgálhat kísérlet lefuttatásának kereteként. A nyelvészetben alkalmazott kísérletek módszertana természetesen követi a tudományos kísérletek általános paradigmáját és megőrzi annak lényeges jegyét: hogy megismételhető, objektív legyen.

Amíg számos interdiszciplináris területen, így például a neurolingvisztikában és a pszicholingvisztikában, a tudományos kísérleteket a 19. század óta alkalmazzák, addig az olyan nyelvészeti témákban, mint a nyelvtan készítése, a nyelvleírás, viszonylag újabb fejlemény a kísérletes módszertan alkalmazása. Ezt sok minden motiválta, többek között a kurrens nyelvészeti modellek, elméletek és variánsaik versengései és ennek kapcsán olyan objektív bizonyítékok keresése, amelyek csak kísérleti helyzetekben állíthatók elő.

Kötetünk tanulmányait négy tematikus egység szerint csoportosítottuk: 1. Nyelvleírási kérdések, 2. Nyelvelsajátítás, 3. A mesterségesnyelvtan-elsajátítási paradigma alkalmazásai, 4. Nyelvi zavarok.

A szerzők között nemcsak a terület jelentős ismertségű személyiségei, hanem külföldről korábban hazatért, vagy más országokban dolgozó és az itthoniakkal szoros kapcsolatokat fenntartó, sőt Magyarországon működő külföldi kutatók is megtalálhatók, példázva a magyarországi nyelvészet nemzetközi beágyazottságát. Nyolc tanulmány esetében a szerzők mellékeltek a kísérleteik hátteréhez, például az adatbázisokhoz, vagy a keretként szolgáló kutatási projekthez és kutatócsoporthoz elvezető internetes linkeket, melyeket QR-kódok formájában adunk meg. A QR-kódok okostelefonnal azonnal aktív linkekre fordíthatók.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxix//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave