Bánréti Zoltán (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIX.

Kísérletes nyelvészet


Birtokos morfémák elsajátítása a magyarban

A tipikus nyelvi fejlődésben a kétszavas kifejezések megjelenésekor (általában 1,5–2 éves korban) megjelenik a birtokviszony kifejezése is, ami kezdetben valószínűleg két dolog sokszori együtt járásának a megfigyeléséből fakadó társítás, nem pedig a tényleges birtokviszony felfedezésének kifejezése (Lukács 2006). A birtoklást kifejező toldalékmorfémák egyes típusai több szerző szerint is az elsőként elsajátított toldalékok között szerepelnek a korai magyar gyereknyelvben. MacWhinney az igei és főnévi végződéseket tanulmányozta és úgy tapasztalta, hogy a tárgyrag, a többes szám jele, a kicsinyítő képző, a -bA és a -hOz az első toldalékok, amiket a gyerek elsajátít. Ezeket követik a -nAk, -vAl, illetve az elsajátítási sorrendben a harmadik helyen a -rA, -(V)n, az első és harmadik személyű birtokos személyjelek és az -é birtokjel (MacWhinney 1976; Pléh 2006). Lengyel (1981) MacWhinneyhez hasonlóan úgy találta, hogy az első toldalék, amit a magyar gyerekek elsajátítanak, a -(V)t tárgyrag, ezt követi a -bA helyviszonyrag, az birtokjel és közvetlenül ezután következnek a birtokos személyjelek, ezek közül is először az egyes számúak. Ezek szerint tehát az egyes számú birtokos személyjelek a korai nyelvfejlődésben viszonylag korán, a többes számúak jóval később jelennek meg. Az egyes nyelvtani jelölők elsajátításának erre a mintázatára kínál plauzibilis magyarázatot több tényező kölcsönhatása alapján a jelen vizsgálatunk hipotéziseinek megfogalmazásakor is alapul vett versengési modell (Bates–MacWhinney 1987; 1989).

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIX.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 059 933 7


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

Ez a kötet kísérletes nyelvészeti tanulmányokat tartalmaz, azaz olyan kutatások eredményeit ismerteti, amelyek egy tág értelemben vett „laboratóriumban" végzett kísérletek eredményein alapulnak. A kötet koncepciója szerint mind a legmodernebb technikai eszközrendszerekkel felszerelt kísérleti laboratóriumi struktúra, mind valamilyen speciális terep (óvoda, iskola, rehabilitációs intézet), mind pedig az internet, például a Facebook is szolgálhat kísérlet lefuttatásának kereteként. A nyelvészetben alkalmazott kísérletek módszertana természetesen követi a tudományos kísérletek általános paradigmáját és megőrzi annak lényeges jegyét: hogy megismételhető, objektív legyen.

Amíg számos interdiszciplináris területen, így például a neurolingvisztikában és a pszicholingvisztikában, a tudományos kísérleteket a 19. század óta alkalmazzák, addig az olyan nyelvészeti témákban, mint a nyelvtan készítése, a nyelvleírás, viszonylag újabb fejlemény a kísérletes módszertan alkalmazása. Ezt sok minden motiválta, többek között a kurrens nyelvészeti modellek, elméletek és variánsaik versengései és ennek kapcsán olyan objektív bizonyítékok keresése, amelyek csak kísérleti helyzetekben állíthatók elő.

Kötetünk tanulmányait négy tematikus egység szerint csoportosítottuk: 1. Nyelvleírási kérdések, 2. Nyelvelsajátítás, 3. A mesterségesnyelvtan-elsajátítási paradigma alkalmazásai, 4. Nyelvi zavarok.

A szerzők között nemcsak a terület jelentős ismertségű személyiségei, hanem külföldről korábban hazatért, vagy más országokban dolgozó és az itthoniakkal szoros kapcsolatokat fenntartó, sőt Magyarországon működő külföldi kutatók is megtalálhatók, példázva a magyarországi nyelvészet nemzetközi beágyazottságát. Nyolc tanulmány esetében a szerzők mellékeltek a kísérleteik hátteréhez, például az adatbázisokhoz, vagy a keretként szolgáló kutatási projekthez és kutatócsoporthoz elvezető internetes linkeket, melyeket QR-kódok formájában adunk meg. A QR-kódok okostelefonnal azonnal aktív linkekre fordíthatók.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxix//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave